FÖLDALATTI ÖSSZEESKÜVŐK 2/2

Egyénileg lehet csak eldönteni azt a kérdést, hogy az az óriási terv, mely a Keletet a Nyugat ellen akarja uszítani, a "félelmetes szekta" műve-e vagy sem. Csak annyit merünk állítani, hogy a kitűzött cél és a felhasznált eszközök azonosak a könyvünkben eddig tárgyalt céllal és eszközökkel. A kérdés megvilágítására alkalmas az összeesküvés munkájára és az azt kísérő nyugtalanító körülményekre vonatkozó élő példa. Él még emlékezetünkben Sir Curzon Wyllie megöletése, ami 1909 július 1-én történt; ezt a köztiszteletben álló angol tisztviselőt, akit európaiak és bennszülöttek egyformán becsültek és bámultak, Dinghra nevű bennszülött gyilkolta meg. Dinghra tettéért életével lakolt. A gyilkosság némely körülménye nem került nyilvánosságra. Valószínű, hogy Dinghra rövid idővel a gyilkosság elkövetése előtt Parisban volt és iratai között állítólag egy Párizsból keltezett nacionalista kiáltványt találtak. Annyi bizonyos, hogy a párisi rendőrség anarchista szakosztálya egy héttel előbb azt az értesítést kapta, hogy indus összeesküvők Párizsban nagy tevékenységiét fejtenek ki és vagy Franciaországban, vagy Angliában puccsra készülnek, valószínűleg azonban inkább az utóbbi országban. Ezt az értesítést ellenben, sajnos, nem továbbították az angol rendőrségnek, bár valószínű, hogy ha ebben az irányban tovább nyomoznak, meg lehetett volna akadályozni a gyilkosságot.

A párizsi csoport már régóta dolgozott a brit birodalom ellen, a francia rendőrség tudott létezéséről és megtett minden óvóintézkedést azon a területen, amelyre felelőssége terjedt.. Tudta, hogy sok gyűlést tartottak a Rue Lafitte egyik házában és onnan indult ki a heves propaganda. Az összeesküvők között volt egynéhány bennszülött őszinte fanatikus és ezek kényszerítették az indus kolónia több tagját arra, hogy anyagilag támogassák őket és járuljanak hozzá azokhoz a tervekhez, melyek tulajdonképpen rémületet és utálatot keltettek bennük. Az összeesküvők, különösen a párizsi egyetem indiai hallgatói közül toborozták híveiket és közülük azokat, akiknek lelkülete nem volt harcias, fenyegetéseikkel és vérszomjas beszédeikkel, melyekkel meg akarták őket nyerni ügyüknek, szinte az őrület határára juttatták.

A csoportnak egyik legbefolyásosabb tagja egy német eredetű asszony, az egész mozgalomnak látszólagos vezére volt Az összeesküvőkkel barátságos viszonyt tartott fenn egy másik asszony, egy zsidónő is, akire vonatkozólag nincs bizonyíték, hogy a titkos terveknek részese lett volna. Ez a zsidónő nagyon figyelemreméltó egyéniség volt. Szép és nagyravágyó volt és állandóan fitogtatta a harmadik köztársaság egyik vezéremberével való barátságát. Köztudomású volt, hogy fajának segítsége és a Nagy Oriens hathatós támogatása révén, a színfalak mögött nagyobb hatalom volt, mint nem egy miniszter.

Akkoriban a francia szabadkőművesség még nagy hatalmat jelentett a politika terén. Nem volt már teljesen ura a helyzetnek, mióta szerepét a hadsereg kérdésében felfedezték. A botrány, mely a hadügyminiszter, André tábornok lemondására vezetett, bebizonyította, hogy titkos szabadkőműves forrásból eredő jelentések alapján azok a francia tisztek, akik a szabadkőművesség franciaországi formáját ellenezték, kellemetlenségeknek voltak kitéve. Bejelentették a föllebbvalóknak, ha egy tiszt a templomba járt s az ilyent nem léptették elő. Az általános felháborodás, mely ezeket a leleplezéseket követte, komolyan) gyengítette a Nagy Oriens politikai hatalmát, bár szervezete és a radikális képviselők és szenátorok támogatása révén még mindég roppant befolyása volt.
Ne felejtsük el, hogy a francia szabadkőműves mozgalom telítve volt zsidókkal. A keresztény páholyokban is sok zsidó foglalt helyet és voltak zsidó páholyok, melyek egyáltalában nem vettek fel keresztény tagokat és melyekben nem beszéltek más nyelvet, mint a németet és a jiddist.

A "félelmetes -szekta" mindig tudatában volt annak, milyen fontos "A mások eszméinek propagálása és saját céljaira való felhasználása". A jegyzőkönyvek továbbá kimondják, hogy politikájuk magukba foglalja: "a magángyilkosságok olyan sorozatát, amelyet a mi vak birkanyájunk: ügynökeink vittek véghez, akiket könnyen rá lehet bírni bármily bűntett elkövetésére, csak politikai színezete legyen". Sir Curzon Wyllie ostoba legyilkolása a gyilkos szerint politikai "eltávolítás" volt.

XIV. FEJEZET.
Írország és a kolóniák.

Karl Marx és az ír függetlenség. - Dr. Hermám Gorter állításai. - A függetlenség nem öncél. - James Connolly munkája. - A Szalag-eskü. - A Sinn-Feinek elfogadják a bolsevista programot. - A bolsevizmus Dél-Afrikában, Ausztráliában és Kanadában.

Az előbbiekben vázoltuk azt a hatalmas összeesküvést, mely Ázsiából indult ki és mely Nagybritanniát is beleértve, egész Európát fenyegeti. A következőkben azt a napról-napra jobban elmérgesedő összeesküvést fogjuk megvilágítani, mély Anglia Achilles-sarka: Írország ellen irányul. Ezek a fondorlatok olyannyira világos és kézzelfogható céljaikkal tökéletesen beleillenek "az erőszak és kétszínűség ama programjába", mely előbbi fejtegetéseink szerint a világ jelenlegi nyugtalanságának okozója.
Azok a büntettek, melyek Írországban állandóan előfordulnak, nem tulajdoníthatók kizárólagosan a szenvedélyek vak bosszújának. Kivitelükben hideg és számító durvaság van.

Egy római katolikus pap a Dublin Daily Express-ben azt írja, hogy: "a bűntettek egy szervezetnek a pokoli munkája". Ez. a történés megismétlődik az egész világon: gyilkosság, erőszak és mindenféle rendzavarás, melyet valamilyen láthatatlan gonosz erő intéz és vezérei Dawson Vörös és zöld veszedelem című könyvében, mely az ír kérdésre vonatkozólag nagyon sok adatot tartalmaz, azt mondja, hogy a háború alatt "semmi sem volt oly idegfeszítő és meglepő, mint az intrikáknak az a hálózata, melyet egy. titkos kéz szőtt és melyben megejtette az egész nemzetet Valamennyi krízis alkalmával érezhette a nemzet, hogy ez a háló fogva tartja." Még csodálatosabb és idegfeszítőbb ennek a hálónak a németek veresége után való fennmaradása. A háború alatt legalább tudtuk, hogy ki az a pók, aki a hálót szövi. Azóta a bajok okozója rejtett és titokzatos. Úgy látszik, mintha a civilizáció hatalmai a sötétségben vívódnának.

Mindazok, akik az európai civilizációt fel akarják borítani, azt látják, hogy. a brit birodalom állandósága a főakadálya az ő aknamunkájuknak. Karl Marx és a modern bolsevikiek szerint Írország a birodalom leggyengébb pontja. Mrs. Webster 1920 május 18-án a Morning Post-ban közölt levelében idézi Karl Marxnak Írországra vonatkozó szavait, melyekben azt javasolja az Internacionálénak, támogassa az írek függetlenségi követeléseit, mert ezáltal készíti elő a forradalmat Angolországban.
Az internacionalisták most is elfogadják Marxnak ezeket a nézeteit. Az egész kérdést nemrég tárgyalta a Világforradalom című könyv írója, dr. Hermann Gorter egyetemi tanár Moszkvában, aki a bolsevista sajtóban írt is a kérdésről, összeköttetésben áll a hollandi kommunistákkal és gyakran ír a hollandi bolsevista lapokba. Sylvia Pankhurst lapjában, a Munkások Dreadnought-jában. közölt cikkében, melynek címe: "Írország Angolország Achilles-sarka", dr. Gorter azt állítja, hogy a bolsevikiek egyelőre támogathatják a németek függetlenségre irányuló kívánságait, mert az imperialista kapitalizmus megrendült és "ez a függetlenségi vágy egyelőre eszköz, amelyet arra használunk fel, hogy meggyengítsük a nagy kapitalista nemzetéket és bukásukat okozzuk".

A bolsevista egyetemi tanár ezt a gondolatot tovább fejtegetve, Lenin szellemében így nyilatkozik:

"Egy országra nézve sem válik be ez az állítás jobban, mint éppen Írországra nézve. Nagybritannia alapjaiban rendülne meg, mihelyt Írország függetlenítené magát. Ennélfogva minden brit kommunistának kötelessége, hogy Írország teljes függetlenségét követelje és ezt a célt minden eszközzel előmozdítsa. Az egész III. Internacionálé érdekében nagy fontossággal bír ez a kérdés. Anglia a szikla, melyen a kapitalizmus gyökeret vert, védőbástyája a világkapitalizmusnak, reménysége minden ellenforradalmi és reakciós mozgalomnak. Azonban Írország Anglia Achilles-sarka, - a kontinentális forradalom és a világforradalom szempontjából tehát életkérdés, hogy a brit kapitalizmust Írországban támadjuk meg."
Gorter azután folytatólagosan azt állítja, hogy "Marx óriási szelleme mindezt már régen látta" és Mrs. Webster idézetének kiegészítéséül Marx-tól még a következőket idézi:

"Angolország, mely egész nemzeteket tesz proletárjaivá és óriási karjaival átkarolja az egész világot; amely egyszer már saját alapjaiból finanszírozta az európai ellenforradalmat; amely országnak a szívében fejlődtek az osztályellentétek a legszégyenletesebb szélsőségig; ez az Anglia, úgy látszik, az a szikla, amelyen minden forradalmi hullám megtörik és az új társadalmi rendet még születése előtt megfojtja. Anglia uralkodik a világpiacom Anglia nélkül a nemzetgazdasági viszonyok felfordulása Európa bármely országában, sőt az egész európai kontinensen nem lenne egyéb, mint egy pohár víziben előidézett vihar. Az ipar és kereskedelem viszonya az országokon belül a más országokkal való közlekedéstől függ és viszont ettől függ a világpiachoz való viszonyuk. Angolország azonban uralkodik a világpiacon és a burzsoázia uralkodik Angolországon."

Dr. Gorter arra utal, hogy a fenti idézet "csodálatosan illik a jelen időkre". Anglia "óriási kereskedelmi flottája" a szocialista rendet fenyegeti és most - Németország veresége után - Angliai tényleg uralkodik a világpiac felett. "Nagybritannia jelenleg is a kapitalizmus sziklája Európában". Majd Írországra vonatkozólag újból idézi Marxot:

"Írország az angol földbirtokos nemesség védvára. Ennek az országnak a kiaknázása nemcsak a nemzeti vagyon legelső forrása, de egyidejűleg Angliának legnagyobb erkölcsi ereje is. Valóságban Angliának Írország felett való uralkodásait jelenti.

Az angol arisztokrácia tehát főképen Írország segítségével képes hatalmát Angliában is fenntartani. Elleniben mihelyt az angol hadsereget és rendőrséget Írországból visszavonnák, azonnal kitörne ott az agrár-forradalom. Az angol arisztokrácia bukása Írországban szükségképpen maga után vonná annak bukását Angliában is. így lehetne az angol proletár-forradalom első feltételét elérni."

Ennek az idézetnek a folytatása már azonos Mrs. Webster idézetével. Gorter, miikor Marxnak ezeket az állításait fejtegeti, azt mondja, hogy míg az ír viszonyok Marx ideje óta megváltoztak, az, amit az I. Internacionáléról mond, "változatlanul fennáll, még pedig százszor inkább a HL Internacionáléra nézve. A III. Internacionálé kötelessége, hogy mindén lehető eszközzel előmozdítsa Írország felszabadulását".

"Az angol munkásság kezébe, van letéve Írország sorsa", mondja befejezésül Gorter. "Az angol munkásságnak Lenin és az orosz bolsevikiek példáját kell követnie, akik, hogy forradalmat szítsanak égesd Oroszországban, Finn- és Lengyelország és a balti államok függetlenségét követelték. A brit munkásság álláspontja Írország ügyében a brit forradalom hőmérője." (Workers Dreadnought, 1920 május 8.)

Trockij óta Lenin és Hermann Gorter állandóan hangoztatják a brit birodalom felosztásának szükségességét. Nyomaikban jár a bolsevista és forradalmi sajtó. A Szocialista Munkáspárt glasgow-i lapja, a Socialist 1920 június 17-én az ír zavargásokat tárgyalva, a következőket írja:

"Az ír kérdés lesz egykor az a szikla, amelyen a brit birodalom, a világ rablóinak és mészárlóinak ez a legnagyobb szövetkezete, hajótörést fog szenvedni. A brit birodalom feloszlása, mint a világkapitalizmus központjának és védvárának a megsemmisítése az a szükségszerű előzmény, mely a munkások világforradalmát sikerre vezeti. Mi, a Szocialista Munkáspárt tagjai Nagybritanniában, legjobb tehetségünk szerint azon dolgozunk, hogy felébresszük a brit munkásságban azoknak a kötelességeknek a tudatát, melyekkel Írországnak tartozik . . . Az ír munkásosztály sikere a mi sikerünk."

Az utolsó évtizedben feltűnő változás mutatkozott az írek céljaiban és eljárásaiban. A brit birodalom elleni küzdelmet újabban sokkal veszedelmesebb és ravaszabb elmék vezetik és az ember önkéntelenül arra gondol, hogy az igazi mozgató erő az ír önállóságot nem tekinti végcélnak, hanem csak eszköznek, melynek segítségével világszerte anarchiát fog előidézni. A múltban Írország az angol kormányra panaszkodott, de legalább elismert egy olyan megoldást, amely szerint tagja maradt volna a brit birodalomnak. Írország mai már teljesen él akar szakadni a birodalomtól és midőn függetlenségéért küzd, egyúttal a társadalmi rend felborításán is dolgozik. A parlamenti agitációval együtt elmúlt a szórványos lázadások ideje. A Sinn-Fein mozgalom, mely egykor az intelligens osztályok mozgalma volt, ma már elmerült a szervezett ír munkásmozgalomban és a szociális forradalmárok egyesültek a nemzetközi bolsevizmus és anarchia zászlója alatt.

Érdekes tanulmány azoknak az eszközöknek a kutatása, melyek ezt a változást előidézték. James Connolly, aki az ír elégedetlenség politikájába belevitte a szociális forradalom filozófiáját, volt ennek a változásnak egyik főokozója. 1903-tól egészen 1910-ig Connolly Amerikában tartózkodott és ott - Dawson fent idézett könyve szerint - León befolyása alá került. Lenin Leonnak egyik tanítványa volt Connolly érdeme, hogy Mr. de Blacam avval dicsekedhetett, hogy a bolsevizmus Írországban született és maga Lenin is elismeri, hogy sokat köszönhet annak az ír lázadónak, akit az 1916-iki lázadás után kivégeztek. Ez a körülmény ismét megdönthetetlenül bizonyítja, hogy a világ bármely részében előforduló zavargások egységes vezetés eredményei.

Az ír mozgalom már jóval Németország bukása előtt lépett összeköttetésbe a bolsevizmus főpapjával és kész volt szerepét a világ-összeesküvésben eljátszani, még mielőtt Németország, bukása következtében, képtelenné vált mozgalmait támogatni. Connolly a "Világ Ipari Munkásai" szervezetének megalapítója volt Amerikában. Mint ilyen, természetesen megismerkedett azokkal, akik az orosz forradalmat előidézték. Ott tanulhatta meg, hogy a "félelmetes szekta" saját céljai előmozdítására terjeszkedik az egész világon.

A nagy ázsiai összeesküvés és az ír mozgalom között Liam Mellowes az összekötő kapocs. Ez az egyén hozta létre Amerikában a nyílt szövetséget az orosz bolsevizmus és a Sinn-Fein szervezet közt. Az 1916-iki lázadásban Mellowes Gailway grófságban egy forradalmi csapat parancsnoka volt Veresége után megszökött és pedig valószínűleg Németországba. Később Newyorkban találkozunk vele, ahol közös munkát folytat egy német ügynökkel. Ekkoriban azon dolgozott, hogy 1918 tavaszára újabb forradalmat idézzen élő Írországban. Ez a kísérlete nem sikerült A mi szempontunkból felette jelentős egy másik vállalkozása is, mellyel pénzt közvetített Törökországba és Amerikában titkos török szervezetet alapított Érdekes volna megtudni, hogy ez a szervezet, melynek létesülése későbbi keletű, mint Amerikának a háborúba való beavatkozása, megszűnt-e azóta, vagy létezik-e még és felelős-e azért az állandó propaganda-áradatért, mely Amerikából Ázsiába veszi útját.

A Sinn-Fein-szervezet háborús szerepét felesleges bővebben tárgyalnunk. Közismert tény, hogy Írországban német pénz táplálta a lázadásokat. Casement sötét alakja állandóan emlékeztet az árulásra, mely ott dolgozott Írország régóta bebizonyította, hogy jó anyagot szolgáltat a világforradalomhoz, és hogy a zavargás felidézői mindig számíthatnak reá A "félelmetes szekta" nem kívánhatott jobb szövetségest, mint az 1850-iki Szalag-lovagokat, akik karjukon szalagot viseltek és akiknek szívébe a Szalag-eskü szaval voltak vésve:

"A Mindenható Isten és ezen testvér jelenlétében esküszöm, hogy inkább elszenvedem azt, hogy jobb kezemet testemről levágják és a börtön ajtaja elé dobják, semhogy egy testvéremet eláruljam, vagy megcsaljam. Kitartó leszek és nem fogok kímélni senkit, sem a bölcsőt, sem a mankót; nem fogom meghallgatni sem a kisdedek sírását, sem az aggastyánok jajveszékelését de Jakab király példáját követve, térdig fogok az Orange-isták vérében gázolni."

Ez az eskü méltán foglalhatna helyet a Cion Vénjei jegyzőkönyveiben. És mikor Dawson mint "páratlanul forradalmár, lelkiismeretlen, titokzatos, könyörtelen, a kisdedek és aggastyánok jajveszékelésével szemben süket" szervezetet írta le a Szalag-Társaságot, olyan mondatot jegyzett fel, melyet ugyanily joggal alkalmazhatnánk azokra a világszerte elterjedt társaságokra, melyekről írtunk.

Németország bukása után, mikor a lázadó Írország már nem várhatott tőle segélyt, természetes volt, hogy a Sinn-Fein az orosz bolsevizmussal keresett kapcsolatot A tárgyalásokat Mellowes vezette Amerikában, kinek működéséről már előzőleg beszéltünk és kívüle Dr. Mc Cartan, a Sinn-Fein "követe" az Egyesült Államoknál. A bolsevikiek kiküldöttje Martens volt és létrejött közöttük az offenzív szövetség. Dr. Mc Cartan a következő proklamációt adta ki:

"Az ír köztársaság négy millió fokosa; aurádon felszabadulásáért küzd, örömmel üdvözli az orosz szocialista federált szovjet-köztársaság szabad embereit és kéri segítségüket. Az írek között, - akik az ír köztársaság megalapításáért magukra hagyatva küzdenek a brit megszálló hadsereg ellen, - és az oroszok között, testvéri érzések vannak, melyeknek alapja a közös célért elszenvedett közös fáradság."

A Sinn-Fein mai programja azonos a moszkvai Internacionálé programjával, melynek célja a proletárdiktatúra, a jelen kormányformák megszüntetése és a magántulajdon kisajátítása. Ezt bizonyítják a következő párhuzamos idézetek, melyeket a Northumberlandi hercegnek 1920 július 7-én, az angol parlament mindkét háza tagjai előtt tartott beszédéből merítünk:

Sinn-Fein 1918. és 1919.*/*) Az 1919- februárjában Bernben tartott nemzetközi munkás- és szocialista-kongresszus elé terjesztett jelentésből./

"Az összes munkások egy Unióba sorozandók, mely Unió szervezett proletárságot alkot. Fel kell állítani a Daily Eireann-t, amely az ír nép rendesen megválasztott képviselőinek tanácsát képezi. Ez a tanács alkotja ténylegesen, ép úgy mint jogilag a nemzeti kormányt Forradalmi törvényszékek felállítása és a pereknek a brit törvényszékektől kényszer alapján való visszavonása. Egy olyan kilátásba helyezett, de még meg nem valósított táblának a felállítása, mely a helyi kormányzásért a helyi ítélőtábla helyett felelős.

Az ír önkéntesek szervezésével és az ír köztársasági hadsereg létesítésével ezen rendelet Írországban megvalósítottnak tekinthető.
Az ország gazdagságának minden természetes forrását a nemzet részére kell birtokba venni. Az ír munkások számára ki kell vívni munkájuknak egész hasznát, annak tulajdonát és ellenőrzését Minden hatalom és kiváltság, akár társadalmi, akár politikai, melynek tulajdonát nem az ír nép szabad akarata adományozta, eltörlendő.

Támogatni kell minden nemzet munkásosztályát felszabadulásáért folytatott küzdelmében."

A III. Internacionálé.

"Azonnali általános proletárdiktatúra, mely magában foglalja a kormányzatnak birtokbavételét, melynek helyébe a proletárhatalom lép. Ennek feltétele a munkásosztályt szolgáló intézmények legfőbb hatalomként való felállítása és az az elv, hogy minden jog a dolgozókat illeti és semminő jog sem illeti a nem dolgozókat. E célból fel kell függeszteni az összes burzsoá bíróságokat és helyükbe proletár-törvényszékeket kell állítani. Az állami tisztviselők el-távolítandók és helyükbe a proletárok intéző szervei nevezendők ki.

A burzsoázia lefegyverezése és a proletariátus általános fel-fegyverezése a forradalom biztosítása céljából.
A proletárdiktatúra, a töke kisajátításának és a magántulajdon felfüggesztésének közvetlen előidézője. A termelőeszközök az egész nemzet tulajdonába mennek át

Az alapelv az egyes országok mozgalmait alárendelni a világforradalom érdekeinek."

A bolsevista program elfogadása a Sinn-Fein mozgalomra nézve tőkét jelentett. Hét év előtt majdnem csődöt mondott Ma újságok vannak tulajdonában, van hadserege és még gyilkosait is automobilon utaztathatja. 1919 április havában Helsingforsban feladott sürgöny megadja a magyarázatát ennek a hirtelen meggazdagodásnak. "A szovjet-népbiztosok ... havi ötszáz millió rubelt szavaztak meg a külföldi propaganda céljaira. A februárra -szóló első ötszáz millió rubelt Írországba küldték a Sinn-Feineknek."

Magától érthető, hogy az angol bolsevikiek kinyújtották segítő kezüket az ír csatornán túl, hogy előmozdítsák azt a mozgalmat, mely nagyszerű harcias szervezetével mindenben megfelel az ő céljaiknak. Smilly, - akiről Lenin hízelgő szavakban emlékezik meg, - táviratában arra törekedett, hogy a Sinn-Fein mozgalmat szembeállítsa az "átkozott reakciós kalmárával"; megígérte, hogy, a Munkáspárt tömegei fognak hozzá csatlakozni, mert szintén tagjai a világszerte elterjedt nagy összeesküvésnek. Megüzente nekik: "A ti harcotok a mi harcunk; jertek át és segítsetek." A bolsevista brit sajtó felkarolta ezt az eszmét és a következő idézetek bizonyítják majd, milyen szoros szövetséget kötöttek a brit bolsevikiek az írországi Sinn-Feinekkel:

"Minden öntudatos párt tudja, hogy a világproletariátusnak a kapitalizmus elleni harcában a brit kormány képviseli a legszélsőbb reakciót. Nagybritannia viseli a harcot Oroszország ellen, Nagybritannia áll Horthy mögött Magyarországon, Nagybritannia támogatja a junkereket. Általánosságban beszélve, a brit birodalom felfordulása óriásit fog lendíteni a világforradalom ügyén. Ezért támogatást érdemel bármilyen nép, vagy osztály, amely a brit reakció ellen küzd. Írország, Nagybritannia legközvetlenebb szomszédja lázadásban van és minden kegyetlenség és üldözés dacára erősen tartja magát."
1920 július 8-án így ír a Szocialista Munkáspárt lapjai a Socialist, mely a moszkvai Internacionálé-hoz kapcsolódik.

A brit szocialista párt (London) 1920 április 22-én a következő kiáltványt adta ki a Call nevű lapban:
"Önök egy ír köztársaság létesítését kivánják. Úgy legyen. A brit munkásoknak nincs semmi ellenvetésük. Csak az imperializmustól ittas és jólétben elmerülő brit uralkodó osztály, tagadja meg az önök követeléseit - ahogy megtagadja Egyiptom és India népének hasonló követeléseit A brit Szocialista Párt elítéli a brit kormány durva eljárását Írországgal szemben... És a brit Szocialista Párt kötelezi magát, hogy minden rendelkezésére álló eszközzel elő fogja segíteni az írek nemzeti önállóságra irányuló törekvéseit."

A skót munkásbizottságok lapja: a Worker, mely szintén a moszkvai Internacionáléhoz csatlakozik, 1920 július 17-iki számában egy Sinn-Fein-i részéről felhívást közöl az Angliában élő írekhez:
"Tekintsétek a jövőben a brit ipari központokat katonai szempontból, mintha a mi küzdő frontunk előőrsei volnátok. Gondoljátok meg helyzetetek fontosságát és hatalmatok jelentőségét, mely a termelő gépezetben mint ék szerepelhet. Nagy. segítségünkre lehettek, hogyha azt a gépezetet amely Nagybritanniát életszükségleteivel ellátja, megbénítjátok, vagy szükség esetén elpusztítjátok. Ennélfogva foglaljatok helyet a munkások bizottságaiban."

A Call 1920 június 10-iki számában vezércikket közöl Thomasról és az ír vasutasokról, melyben többek közt azt írja:

"Vegyétek tekintetbe az ír helyzetet! A legrútabb és a legnagyobb megvetésre méltó zsarnokság nyílt lázadásba kergette az ír népet Az ír nép ellenszegül angol gazdáinak. Megengedem, hogy az írek féktelenek és lelkiismeretlenek a szabadságért való küzdelmükben, melyről már évszázadok óta álmodnak. De igazuk van . . . Anglia képviseli most, amit régebbi időben az osztrák, orosz és spanyol zsarnokság képviselt. Kizárólagosan kardjával uralkodik Írország felett. Kötelességük tehát az ír vasutasoknak, hogy megtagadják a seregek szállítását stb. Gyáva kutyák lennének, ha nem mernék megtenni és minden tisztességes angolnak kötelessége, hogy bennünket teljes erejével támogasson."

Hasonlóan világos a Worker 1920 április 24-iki vezércikke:
"Jöjjetek munkástársak, mozduljatok meg! Részt kell vennünk a küzdelemben, mert mindaddig sem Írország, sem mi nem leszünk szabadok. Csak akkor leszünk igazán emberek, mikor megtisztítottuk a földet a kapitalista militarizmustól. Felelősek vagyunk az atrocitásokért, míg megakadályozásukért meg nem mozdulunk. Tegyük félre a szerszámainkat és pusztuljon Anglia mindaddig, míg Írország sérelmeit nem orvosoltuk."

A brit Szocialista Párt végrehajtó bizottságának egyik tagja, Tom Quetch, a Call 1920 április 29-iki szalmában nyílt levelet intéz egy fiatal elvtárshoz, melyben felszólítja őt, hogy:

"Emlékezzél az 1848-iki szabadsághősökre; gondolj a francia kommün embereire; gondolj a chicagói mártírokra, gondolj Marxra, Bebelre, Jaurésra, Liebknechtre, Willdam Morrisra, Jim Connollyra, Debsre, Leninre, Luxemburg Rózára és Kun Bélára - gondolj mindazokra, akik annyit áldoztak az emberi boldogságért és szolidaritásért - dolgozzál, iparkodjál és szükség esetén küzdj a szocialista világköztársaság érdekében."

Csak röviden vázolhatjuk a bolsevista összeesküvők tevékenységét Dél-Afrikában, Ausztráliában és Canadában. Johannesburgban és Capetownban két orosz hirdette a világforradalmat és mivel oroszul beszéltek honfitársaiknak, a hatóságok nem értették meg mindjárt propagandájuk jelentőségét. Fáradozásaiknak első eredménye a johannesburgi sztrájk volt, melyről a vezetők azt hirdették, hogy az általános forradalom előhírnöke.

Miljukov: "A bolsevizmus, mint internacionális veszély" című könyvében elmondja, hogy mikor ez a két orosz forradalmár a hatóságok felszólítására hajóra szállt, hogy elhagyja Dél-Afrikát, az egyik orosz, kinek neve Lapinsky volt, azt mondta a búcsúztató forradalmároknak, hogy az orosz bolsevisták a világforradalom előharcosai és eljön a nap, amikor diadalmasan fognak visszatérni.

Azok az eszközök, melyeket a világforradalmi, gondolatok terjesztésére Ausztráliában használtak, jellemzik az egész mozgalmat. A bolsevista tanokat kis csoportokba osztott titkos társulat terjesztette. Meg kell jegyeznünk, hogy az összeesküvők mindenütt álneveket használnak, ami nemcsak a biztonság kedvéért történik, de azért is, hogy a faji eredet nyilvánvaló nyomait elrejtsék mögéjük. Mint már említettük, a francia forradalom titkos vezetői maguk választották ki álnevüket és csak kivételképpen akadunk olyan orosz bolsevikire, aki saját neve alatt szerepel és nem keresett olyan nevet, mely mögé elrejtheti családi és faji eredetét. Ausztráliában ugyanerre a rendszerre akadunk. A titkos társaság-tagjai álnevek alá rejtették kilétüket és propagandájukat gépen írt, aláírás-nélküli röpiratokban terjesztették. Tevékenységük eredménye heves tüntetés volt, mely Brisbane-ban véletlenül a bolsevikiek vereségével végződött. Kezük munkája azonban érezhető maradt az ipari nyugtalanságban, mely a tüntetést követte.

A közönség előtt ismeretesebbek az "erőszak és kétszínűség programjának" Canadában elért eredményei, hol a mozgalom az Egyesült Államok erőteljes forradalmi szervezetével áll szoros kapcsolatban. Toronto három bolsevista társasággal dicsekedhetik, melynek tagjai 90 százalékban idegenek és ezeknek az idegeneknek 75 százaléka orosz. A winnipegi lázadások azt bizonyítják, hogy a bolsevista propaganda nem marad hatás nélkül a nyugaton. Ezt a lázadást az északnyugati lovasrendőrség, mely tudja, hogy az erőt hogyan kell használni, amikor szükség van rá, energikus fellépésével és a megbízható polgárság fegyveres segítségével leverte. Még ideiglenes sikert sem tudott volna elérni, ha egyidejűleg a háború rokkantjai nem tüntettek volna, bár egészen más irányban, saját céljaik eléréséért. A canadai bolsevista vezérek közt nagyon sok az orosz és a zsidó és az új evangélium, amelyet hirdetnek, a "Vallás, a Kormány és a Kapitalizmus átkozott háromságának" felborítása. Ez a mondat legkifejezőbb összefoglalása azoknak a tanoknak, melyeket a jegyzőkönyvek szögeznek le azzal a céllal, hogy minden nemzetnek hirdettessenek és hogy általa a "félelmetes szekta" az anarchia közepette magához ragadhassa a világhatalmat, mihelyt elérkezik annak az ideje.

XV. FEJEZET.

Nyugtalanság Nagybritanniában.

A talaj előkészítése. - A munkásmozgalom nevelésügye. A Marxizmus tanulmányozása. - Az ifjú proletártanulók Internacionáléja" és az "Ifjú Szocialista Szövetség." - Forradalmi állapot előidézése. - Moszkva utasításai.

Az átlagos angol olvasót nem érintették mindennapi életében a világforradalmi mozgalmak. Orosz- vagy törökországi forradalmak, vagy, a békekonferencia csődje, de még a véres ír zavargások sem befolyásolják mindennapi életét annyira, mint például egy német légi támadás. A tárgy, azonban, melyet most megbeszélünk, közelről érdekli minden brit honpolgár zsebét és ambícióját. A fegyverszünet óta a tőke és munka közt felmerült ellentét, a munkásság folyton fokozódó követelése a bérek emelése és a munkaidő leszállítása iránt, nagy kihatással volt minden angol szórakozására és üzleteire. A brit fölénynek főoszlopa ipari túlsúlyunk volt. Ebben a fejezetben tehát azt fogjuk megvizsgálná, hogy a, brit fölény, elleni indított támadások mennyiben tulajdonítandók külső befolyásoknak és mennyiben a "félelmetes szekta" hirdette "erőszak és kétszínűség programjának?"

A brit munkás látóköre természeténél fogva nem terjed a szigeteken túl. És a "félelmetes szekta" csakis idegen befolyás segítségével volt képes lelkületét a kontinentális forradalmárok lelkületével egy színvonalra hozni. Ez a külföldi befolyás többnyire rejtett, habár az is megesik, hogy a brit munkásvezérek nyíltan fitogtatják az orosz bolsevisták szövetségét a világ előtt. Komikus példája ennek a fitogtatásnak az az eset, mikor a szovjet hadiérmét átnyújtották Róbert Williamsnek, a Közlekedési Munkások Szövetsége titkárának. Elhihetjük, hogy a moszkvai hatóságok ugyanilyen szívesen adományozták volna ezt az érmet Smilie-nek, aki oly nemesen küzdött a bolsevista ügyért.

Jelenleg Anglia-szerte kísérlet történik a "forradalmi helyzet" megteremtésére.. Az előbbiekben bizonyítottuk a titkos befolyások állandóságát, melyek a felszín alatt intézik a forradalmakat. Ez a tény gyakran elkerüli a közönség figyelmét. Minden forradalmi kitörést elszigetelt jelenségnek tekint, mely semminemű összefüggésben sincs a múltak hasonló eseményeivel. Okát a mai társadalmi rend állapotában keresi. A jelen forradalmárjainak követeléseit és eljárásait teljesen az új kor előrehaladott gondolkozásmódjának tulajdonítja, habár erkölcsi és társadalma téren nem tekinthető egészen haladásnak. Az orosz bolsevikiek és a brit munkásmozgalom balszárnyának a vezérei azonban nem új és korszerű tanoknak a szószólói, nem a jobb nevelés eredményei, nem a munkások "felébredt lelkiismerete", amint Frank Hodges nevezi. Ellenkezőleg, az internacionalisták a világforradalmárok több mint százéves tanait tálalják fel a proletariátusnak.

Ha meg akarjuk érteni a forradalmi mozgalmat Nagy-Britanniában, mindenekelőtt figyelembe kell vennünk, hogy a szocialista alakulatok egy-kettő kivételével internacionalista szervezetek, melyeknek célja, eljárása és jelszavai idegen forrásokból, - javarészt a közép- és kelet-európai zsidóságtól erednek. Sohasem fogjuk igazán megérteni az u. n. brit szocializmust, ha ezt a tényt szem elől tévesztjük. Ez a kulcsa mindannak, amit különben nem tudunk magunknak megmagyarázni. És mindazok, akik nem ismerik az úgynevezett szocializmus kiágazásait, nagyon nehezen fogják azokban a mozgalmakban, melyek látszólag brit eredetűek, ezt az idegen befolyási észrevenni. Növeli ennek a nehézségét még az a tény, hogy a forradalmi szervezetek ismert vezérei országunkban rendesen brit születésűek.

Miként sok esetben a kontinensen vagy az amerikai munkásmozgalmakban, az internacionális zsidó itt nem mint vezér jelenik meg. A brit munkás nem igen engedi, hogy idegen fajú ember vezesse. De erre nézve is vannak kivételek. Ilyen kivétel volt a clyde-i sztrájk 1919 január havában, mikor a sztrájk vezére egy lengyel-zsidó szabó volt. És ha a brit Munkás- és Szocialista Párt balszárnyát tanulmányozzuk, azt látjuk, hogy brit-ellenes érzelmek uralkodnak felette. Ezeknek az érzelmeknek eredetét pedig idegen befolyásokra vezethetjük vissza, melyek a kontinensen és Amerikában működnek.

Ha a Nagybritanniában és a birodalom más részeiben tervezett forradalmat tanulmányozzuk, mindenekelőtt ki kell emelnünk az összefüggést, mely a német zsidó Karl Marx tanai közt és a brit forradalmi szocialisták és szindikalisták eljárása között van. A XIX. század végén és a jelen század elején a szocializmus brit vezérei még alig álltak Marx Írásainak hatása alatt. Róbert Blatchford például bevallja, hogy sohasem olvasta Marx "Tőke" című könyvét. Hyndmant tekintették a marxizmus legjobb előadójának. Azonban a modern Marxisták megbízhatatlannak tartják, mert "szociális hazafi". A legújabb korig tehát a szocializmus Angolországban sokkal inkább angol volt céljaiban és eljárásaiban, mint internacionális vagy marxista szocializmus. Azonban közvetlenül a háború kitörése előtt vált észlelhetővé, hogy a munkásmozgalom fiatalabb tagjai a marxista szocializmus felé kezdtek hajlani és ennek következtében az internacionalizmusra és- forradalomra törekedtek. A fegyverszünet óta ez a balfelé hajló mozgalom tetemesen megnövekedett és a marxista közgazdasági iskolák és tanfolyamok állandóan szaporodtak. Száz és száz munkás hallgatja ezeket a tanfolyamokat, melyeken az "osztályharc" etikáját és a forradalom szükséges voltát tanítják.

A Ruskin College-ben a Marxisták ilyen irányú "nevelés"-re vonatkozó követelése idézte elő a szakadást, ami al munkáskollégiumok alapítására vezetett, amelyeket most a vasutasok nemzeti szövetsége, a dél-wales-i bányászszövetség és az újonnan alakult postás-szövetkezet tartanak fenn. Ez az úgynevezett népnevelési mozgalom a (legtevékenyebb bolsevista szervezetek egyike Angliában. A kollégiumok vezetői majdnem mind bevallottan bolsevikek és egyúttal a moszkvai III. Internacionáléval kapcsolatos társaságok tisztséget viselő tagjai.
Ezekben a munkás-kollégiumokban és a helyi gazdasági tanfolyamokban főképpen a marxizmust tanítják és azt a különleges internacionalizmust, vagy jobban mondva antipatriotizmust, amely az angliai forradalmi mozgalmak eredménye.

Közvetlenül a háború kitörése előtt tárgyalások indultak meg "ifjú proletár tanulók internacionáléjának létesítésére. Ennek az internacionális szervezetnek a létesítésében leginkább a németek vettek részt. A német szociáldemokraták szolgáltatták volna a terv kiviteléhez szükséges pénzt. Itt Angolországban, beleértve német és orosz zsidókat, főképen a marxisták érdeklődtek a terv iránt. Az 1914 augusztus havában jelzett internacionális kongresszuson kellett volna ezt a tervet nyilvánosságra hozni. De a háború megakadályozta a kongresszus létrejöttét. Jelentőségteljes az a tény, hogy azok az angolok, akik ez ügyben a németekkel: tárgyaltak, a háború kitörésekor tevékeny részt vettek különféle német-barát és defetista társaságok munkájában és ennek következtében közülük sokan bajba keveredtek a hatóságokkal.

A proletariátus internacionális nevelésének tervezete, - amely német eredetű, - a következő pontokból áll:
"1. Azoknak a szocialista- és munkáskollégiumoknak internacionális szövetsége, amelyek a kapitalizmus végváraitól: Egyháztól és Egyetemektől függetlenül és nem velük szövetkezve, tisztán csak a munkásosztály szervezeteitől függnek.
2. Egy munkás-tanulók internacionális szövetségének létesítése, melyben nem a munkásvezér vagy az ilyen "vezetők" nagybizottsága volna a vezető, hanem maguk a munkástanulók, ők irányítanák az internacionális szocializmus tanulmányozását.
3. Internacionális utazási stipendiumok létesítése, hogy kölcsönös eszmecsere révén az internacionális szocializmus tanítása a különböző országokban lehetővé váljék és ezáltal megkönnyíttessék a munkás-tanulók - ifjak és leányok - részére irtás országok tanulmányozása és így az otthoni szervezetek tájékoztatása.
4. Internacionális szocialista könyvtár létesítése, mely a munkás-tanulók rendelkezésére bocsátaná az internacionális szocializmusról idegem nyelveken írt legjobb szakmunkák fordítását. Ezzel a könyvtárral kapcsolatban nemzetközi nevelési folyóiratot kell kiadni, amely a nevelésügynek a különböző országokban való fejlődését mutatná be."

A háború megakadályozta ennek a tervnek a keresztülvitelét és ma Németország nincs többé abban a pénzügyi helyzetben, hogy megvalósíthatná. Jelenleg tehát az a törekvés mutatkozik, hogy a III. Internacionálé vegye át ezt a tervet a szovjet-kormány vezetése és ellenőrzése mellett. Oroszországból visszajövet a munkásság kiküldöttjei erre vonatkozólag levelet hoztak Csicserintől, amelyben megígéri, hogy a terv megvalósításának lehetőségét megfontolás tárgyává fogja tenni. Csicserin levelét Mrs. Bridges Adamhoz intézte, aki a szocialista munkáspárt hivatalos lapjának, a Socialist-nak írt cikkében állítja, hogy néhány hónap előtt, az orosz béke létrejöttének esetére, azt tervezték, hogy Nagybritanniából, a Marxista munkás-kollégiumokból körülbelül 200 tanulót - köztük többet a dublini James Coranolly munkás-kollégiumból - kiküldenek Oroszországba, míg másokat Olaszországba, Németországba és Svájcba.

Mrs. Adams továbbá azt is mondja, hogy a kiküldések költségeinek fedezésére, a malommunkásnőből írónővé vedlett Mrs. Ethel Carnie Holdsworth gyűjtést indított, melynek eredményétől 2000 fontot remélt.

"Ha azonban nem sikerülne ezt az összeget Nagy-Britanniában összegyűjtenie, nemzetközi felszólítást fog kiadni. Oroszország részéről bőkezű támogatásra számíthatunk, műhelyt azokat a nehézségeket eltávolították, melyekről Csicserin írt. Sőt remélhetjük azt is, hogy szükség esetén hajót fognak a tanulókért küldeni és Oroszország viselni fogja a misszió összes költségeit. Az elvtársak be fogják látni ennek a mozgalomnak nagy jelentőségét."
Mrs. Adams ezek után annak a reményének ad kifejezést, hogy az ifjú proletártanulók internacionáléja, mint a "moszkvai vagyis III. Internacionálé kiegészítő része" fog működni. Kívánja, hogy Csicserin politikája támogatásban részesüljön, mely odairányul, hogy a "mi szocialista munkás-tanulóinkat összehozza az orosz tanulókkal. Komoly propagandával kell őt támogatni a gyárakban, a bányákban és a munkásszervezetek minden szakcsoportjában. Nincs az a misszió, amelyet Oroszországban szívesebben látnának, mint egy angol proletár-tanuló missziót. Az orosz szocialisták teljes mértékben megértik a munkásság internacionális szolidaritásának jelentőségét és a fiatal brit munkásokon nem fogják megbosszulni azokat a pokoli bűnöket, melyeket a brit imperializmus az orosz szovjet ellen elkövetett... Éljen a-Vörös Internacionálé ifjúsága!"

A fenti megállapításból kitűnik, hogy azt a vezető helyet, melyet eredetileg a német szociáldemokratáknak szántak, a szovjet kormány fogja elfoglalni, mely teljesen zsidó kezekben van. Tehát Nagy-Britanniában és más országokban is az fogja irányítani a munkásmozgalom "nevelésügyét". Azonban az ellenőrző hatalom mind a két esetben az internacionális zsidóság kezében volna és tudvalevő, hogy a tanítás, melyben a munkások a közgazdasági tanfolyamokon és a munkás-kollégiumokban részesülnek, a nemzetközi szocializmus zsidó tekintélyeinek írásaiból és tanaiból származik.

Az "Ifjúszocialisták Internacionáléja" a bolsevizmusnak akarja megnyerni a munkásosztály fiait és leányait. A múlt évi decemberben Berliniben tartott internacionális konferencia azt a határozatot hozta, hogy ezentúl az "Ifjú Kommunisták Internacionáléjának" fogják nevezni, amely csatlakozni fog a moszkvai internacionáléhoz. Ennek brit szakosztálya az "Ifjú Szocialisták Szövetsége", melynek hivatalos közlönye, a Red Flag, - a Vörös Zászló, - tavaly májusban jelent meg először. Kiadója
Nathan B. Whyoer. Londoni vezetői a következő brit hangzású nevekre hallgatnak: Saphire, Zeital és Troubman. A Red Flag első számában A. Fineberg-től cikk jelent meg az ifjú szocialisták berlini konferenciájáról. Ezt a cikket az "ifjú Kommunisták Internacionáléja végrehajtó bizottsága"-nak egy Berlinből 1920 február havában keltezett levele követte. Ez a levél a következő megállapítással végződik:

"Mint ahogy az orosz ifjúság a vörös hadsereg frontján védelmezi a szocialista köztársaságot, mint ahogy Németországban a Szocialista Ifjúság a forradalmi szocializmusnak zászlóvivője, úgy fog az entente-országok proletár ifjúsága harcra kelni a burzsoá kormányok felborításáért és a kapitalista államok lerombolásáért és Végül a kommunizmusnak a proletárdiktatúra révén kivívott győzelméért".

A forradalom előkészítése sok munkát igényel bármilyen országban is. Elsősorban forradalmi állapotot kell teremteni és ha a társadalom természetes hajlamai nem mozognának ebben az irányban, igyekezni kell őket a forradalom útjára terelni. Nagy-Britanniában ezen dolgoznak a forradalmi szocialisták és szindikalisták. Az angol forradalmárok, egyetértve az idegen forradalmárokkal, kik többnyire mind internacionális zsidók, arra törekednek, hogy Nagy-Britanniában oly nagymérvű ipari krízist idézzenek elő mely a forradalom kitörését elkerülhetetlenné tegye. Ez az angol forradalmi mozgalomnak legelső problémája. Hogy akarják ezt a krízist előidézni?

Már többször idéztük a következő jelentőség-
teljes szavakat: "Ínség és meggyőzés az a két erő, amely az embereket tettekre bírja. Támassz Ínséget, kormányozd a véleményeiket és felboríthatsz minden fennálló rendszert, bármilyen szervezettnek lássék is".

Ez az egészséges forradalmi tanítás. Az egész marxizmus a jelen társadalmi rend teljes felborításán alapul. Marx tudta, hogy ezt az éhség révén lehet elérni. Az kergeti a tömegeket a forradalomba. Tanításának alapja az a tétel, hogy a kapitalista rendszer kifejlődése állandóan növekvő örvényt létesítene a gazdag és a szegény közt. Azt írta, hogy "a gazdag mindig gazdagabb lesz, a szegény mindig szegényebb és a középosztály egészen megsemmisül". Azt jósolta, hogy a munkások életviszonyai mindaddig rosszabbodni fognak, amíg végelkeseredettségükben forradalmat nem csinálnak. "Ekkor kondul meg a kapitalista rendszer halálharangja. A termelők az ellenállhatatlan) hajtóerő hatása alatt érvényesülni fognak, míg újra birtokukba nem veszik a termelés eszközeit, amelyektől oly régóta meg voltak fosztva."

Marxnak ezeket a jóslatait az események meghazudtolták. Legkevésbé Nagy-Britanniában szenvedték el a munkások azt az ínséget, melyre feltevéseit alapította. Marx jövendölése óta az angol munkás egészben véve nagyot javított gazdasági helyzetén. A forradalomnak, nemcsak Angliában, de az egész világon, melyet külföldi forradalmárok terveznek, legnagyobb akadálya a brit munkás relatív jóléte. Trockij és Herman Gorter, a Világforradalom szerzője elismerik, hogy világforradalmi terveik nem sikerülhetnek addig, amíg fennáll az, egységes brit birodalom. Ugyanez volt Marx véleménye is.

A forradalom internacionális szervezői két feladat megoldásán dolgoznak. Először, miképp tehető tönkre Nagy-Britannia ipari gazdagsága, másodszor, miképp bontható fel a brit birodalom egysége. Az első célt úgy akarják elérni, hogy állandó sztrájkokat szítanak és addig követelnek béremelést, amíg, a munka felemészti az ipar egész hasznát. A második célt lázadások és zendülések szervezésével és támogatásával akarják elérni. Ennek a politikának siker esetén mindenesetre az volna az eredménye, hogy nagy szegénységet és szenvedést hozna a tömegekre és így előállna a forradalmi állapot. Egyidejűleg a közvéleményt is úgy kell befolyásolni, hogy a| létező társadalmi rend felborulása és olyan diktatúra felállítása váljék lehetségessé, amilyent az internacionális szocialisták kívánnak. A bolsevisták internacionális kiadványaiban, amelyeket Angliában is nagymértékben hoznak forgalomba, arra. vonatkozó indítványok vannak, miképp lehetne az ipart tönkre tenni, a birodalmat feloszlatni és a kormányzatot diktatúra alakjában a kisebbség kezébe játszani. Ezeknek a forradalmi törekvéseknek előmozdítására mindenféle módszert ajánlanak.

Egy cikk írója a Worker-ben, a skót munkások közlönyében azt állítja, hogy:

"Nem kell arra gondolni, hogy mi - bár nagy a reményünk az ipari viszonyok javulására - ipari abszolutisták vagyunk, akik csakis az ipari szervezkedéstől várjuk a munkásság felszabadulását. Radek szavait idézve: a "győzelmet azáltal kell kivívnunk, hogy a burzsoáziával a társadalmi élet minden terén naponta szembeszállunk. Ennek a küzdelemnek végeredménye egyenesen a forradalmi osztályharc, osztály osztály ellen." Mihelyt a harc erősebbé fejlődik, az ipari fegyvert más fegyverekkel kell felcserélnünk. Az állam, valamint a munkaadók ellen a többi fegyverrel együtt mindaddig a sztrájkot is fel kell használnunk, míg a kapitalista államot földre nem tiportuk és a munkások a proletárdiktatúra védelme alatt fel nem építhetik az új kommunista köztársaságot". (Worker, 1920 június 12.)

Hogy mit ért ez alatt a zsidó Radek, azt láthatjuk egy, cikkben, melyet ő nemrég a Call-ban közölt a brit szocialista párt lapjában amely párt tagjai Londonban legnagyobbrészt idegen zsidók, amiről bárki meggyőződhetik, ha egy londoni gyűlésen részt vesz. Cikkében Radek azt állítja, ha Nagy-Britannia nem köt egyezséget a szovjet-kormány-nyal, akkor a bolsevikiek a brit birodalmat legsebezhetőbb pontján, Indiában fogják megtámadni. A Worker-ből vett fenti idézet felkelti emlékezetünkben "Cion Vénjei"-nek azt a dicsekvését, hogy az osztálygyűlöletet elvetették a népek szívében.

Angliai forradalmárok, akik a moszkvai internacionális utasítások szerint dolgoznak, azt hirdetik, hogy a kapitalista rendszer nem heverheti ki a háború következményeit és állításuk támogatására idézik az amerikai marxista Ernst Kaim: A kapitalizmus napjainkban című könyvét. Ez a könyv nagyon népszerű a marxista közgazdasági tanfolyamokban és rövid időn belül meg fog jelenni az amerikai szocialista Charles Kerr olcsó kiadásában.

A fejlődő gazdasági krízis alatt a munkások kénytelenek lesznek fellázadni az egész rendszer ellen és azt saját hatalmukkal helyettesíteni. Itt kezdődik a kommunisták szerepe. A munkásság a maga egészében, minden előzetes tudatosság nélkül, fellázad a rendszer ellen, melynek nyomását érzi. A kommunisták feladata lesz a mozgalmat a proletárdiktatúra kikiáltása felé irányítani".
Angliában általánosságban követi a munkásság ezt a tanácsot. A Workers Dreadnought például 1920 július 17-én, a manchesteri gázsztrájkra vonatkozó cikkében így ír: "Szükséges, hogy a kommunisták mindenütt ott legyenek, ahol lázadások támadnak. Ott csináljanak propagandát és kommunista szellemben növeljék az elégedetlenséget".

Az író folytatólagosan megelégedését fejezi ki a sztrájk felett és megállapítja, hogy ez a munkáshatalom, "ha általános sztrájkra használnák fel, nemcsak béremelést érne el egynéhány vagy valamennyi munkás részére, hanem megteremtené az ipari világban a teljes proletáruralomnak valóságos és megérett feltételeit".

XVI. FEJEZET.

Az évszázadok intelme.

Forradalmi propaganda és szervezkedés. - Bolsevista sajtó Nagybritanniában. - Az évszázados összeesküvés bizonyítékai. - A kereszténység mint a bolsevizmus gátja.

Angolországban mindenfelé azt tapasztaljuk, hogy az internacionális forradalmárok nyugtalanságot és elégedetlenséget szítanak a munkások között. Lekicsinylik a tömegek értelmiségét és azt tételezik fel róluk, hogy a forradalmárok vezetése nélkül nem fejlődhetnek helyes irányban soha. A közvéleménynek ez a megvetése teljes mértékben kifejezésre jut G. D. H. Colé The World of Labour, "A munka világa" című könyvében. Lássuk a 34-ik lapot.

"Ha lehetséges nagyobb becstelenség egy probléma megítélésében és a tényekkel szemben nagyobb megtagadás, mint az, amelyet a kezdő politikusnak tapasztalnia kell, akkor az a brit nagyközönség szűklátókörű voltában, önzésében: és szellemi közömbösségében található. Ha az ipari forradalom a munkásból közönséges termelőgépet csinált, a közönséget kizárólag fogyasztó tömeggé változtatta át, melynek lelkiismerete alszik és esze, - ha egyáltalában van, - mindennel inkább foglalkozik, mint a szociális kérdéssel. Angliában legalább is felesleges a közvéleményre hivatkozni, mivel az önös, korlátolt és bosszúvágyó".

Hogy miképpen lehet a munkásságot a forradalom felé irányítaná, azt a Call 1920. május 20-iki számában olvashatjuk, a "Kommunista szervezkedés" című közleményben. A Call hivatalos lapja a brit szocialista pártnak és Csicserin, Litvinov, Fineberg és a szovjet-kormány más tagjai, működő tagjai voltak a brit szocialista pártnak, mikor még Londonban éltek. Radek, Clara Zetkin (német spartakisták), Osinsky és sok más kontinentális zsidó forradalmár munkatársai voltak a lapnak. A párt csatlakozott a III. Internacionáléhoz, Leninnek az angol munkásokhoz írt levele pedig, melyet Shaw és Turner hozott át, a brit szocialista párthoz volt intézve és menlevelet tartalmazott írója szamára, melyet Marcel Rosenberg írt alá.

A megelőzőleg említett cikk azokat a módszereket tárja fel, melyeket a forradalmároknak követniük kell, hogy a munkásmozgalmat előkészítsék a közeledő forradalomra. Az író a munkásszervezeteket úgy írja le, mint "kormánynélküli hajót az ellentétes áramlatok közepette. A kommunisták feladata a hajót kormányrúddal ellátni".

"A kapitalizmusról a szocializmusra való átmenet viharos időszakában új kormányzási és termelési gépezetre lesz szükségünk. Nem volna-e lehetséges, hogy a szakszervezeteket, mint termelési gépezetünket és társalakulataikat, mint elosztó gépezetünk keretiét használnék fel erre a célra"?

"Szükséges, hogy minden szakszervezetben, minden helyi munkáspártban és minden társalakulat vezetőségében egy forradalmár-kommunista csoportot létesítsünk, mely közvetlenül a. párt helyi szervezetének tegyen felelős, a munkások tömegét a kommunizmus felé terelje és készüljön arra a napra, melyen a mai társadalmi rend nem képes többé a nép követeléseit teljesíteni".
"Ezáltal fölhasználhatjuk a meglevő munkás-szervezeteket a forradalmár proletariátus céljaira. Ezeknek a szervezeteknek a tevékenységébe a párt minden szakcsoportjának be kell kapcsolódnia és időszakos jelentéseket tennie a párt vezérkarának, így a vezérkar valóságos idegközpontjává lesz a kommunista propagandának és rövid idő alatt biztosítani lehet azt, hogy a szakszervezetekben és a munkáspártban minden végrehajtó és szervező tisztségre kommunistákat válasszanak".

"Egyidejűleg a toborzást oly szempontból kell vezetnünk, hogy bevonjuk a kommunista pártba a proletariátus virágát. És ha valamely szakszervezetbe egy tehetséges fiatalembert választottak meg titkárnak, vagy ügyvezetőnek, intenzív személyes propagandát kell vele szemben kifejtenünk és minden áron igyekeznünk kell őt eszményeinknek megnyerni. Ily módon, ha mi szolgáltatjuk a munkásosztály vezetőinek javarészét, természetes, hogy a kommunista párt fog vezetni a válságos időben. Bárhol gyülekeznek munkások, hogy béremelésről vagy létfeltételeikről tárgyaljanak, támogatásukra készenlétben legyenek a kommunista elvtársak és vezessék rá őket összes panaszaik és szenvedéseik valóságos okára, hogy belássák, hogy csakis a kapitalizmus megbuktatásaitól remélhetik életfeltételeik állandó javulását ..."

"Annyi bizonyos, hogy a kommunisták és a forradalmárok holnap csakis abban az esetben irányíthatják majd a proletártömegeket, ha ma vezérszerepet vállalnak a meglevő szakszervezetekben."

"Sorakozzatok, elvtársak!"

A Call-nak ugyanabban a számában Ottó Maschl tollából egy cikk jelent meg, melyet ő a Le Bulletin Communiste-ből vett át, s amelyben ő a munkástanácsok szerepéről beszél és azokat a "forradalom előszobáinak" nevezi. "A munkástanácsok azok a próbakövek, amelyek, még ha nem is teljesen forradalmi érzelműek, állandóan szítják a burzsoázia elleni gyűlöletet, mert ők a leghathatósabb élesztői az osztályharcnak."

Ugyancsak ennek a lapnak 1920 április 29-iki számában Zetkin Klára leplezi le a forradalom szervezőinek céljait. Ez a zsidó írónő, aki a német kommunista pártban Luxemburg Róza helyét foglalta el, cikkében leírja azt a haladást, amelyet az internacionális forradalmárok jelenleg tesznek.

"Olaszország felett dörög a közelgő vihar; Franciaország egén villámok cikáznak át; zivatarok tombolnak Nagybritannia büszke birodalmában. Angolországban, Skóciában a munkások egyre növekvő tömegei egyesülnek a szocialista és kommunista zászló alatt. Írország, Egyiptom és India lázadoznak. Az. Egyesült-Államok bérrabszolgái tömörülnek a közelgő osztályharcra, a sztrájkok mindinkább nagyobb és nagyobb körre terjednek ki, egyre komolyabbak tesznek és már-már forradalmi jelleget öltenek. A szövetséges hatalmaik közt a világháború zsákmányáért folyó diplomáciai viták következtében a nemzetközi helyzet mind válságosabb lesz és méhében hordozza a jövendő háborút Itt is mind jobban kiélesedik és egyre keserűbb lesz a kapitalista rend és a munkásság közötti osztályellentét és osztályharc. A társadalom vulkánikus mélységéből kiemelkedik a szocializmus és a kommunizmus."

A zsidó írónő ezután azzal a felszólítással folytatja, hogy nem határozatokra, hanem tömegcselekvésekre van szükség.
"A munkásság és a burzsoázia közötti küzdelem most már nem elégszik meg azzal, hogy a kapitalista rendnek keretén belül reformokat létesítsen, hanem követeli magának a rendszernek a ledöntését és leigázását. A ma csatakiáltása: kapitalizmus vagy szocializmus és kommunizmus. Ne elégedjünk meg határozatokkal,; melyek papiroson maradnak, hanem a munkástömegek élő, hatalmas cselekvésére van szükség."
Zetkin Klára cikkét azzal fejezi be, hogy felszólítja a brit munkásokat, csatlakozzanak a III. Internacionálé vörös zászlajához- és üdvözleteket küld nekik a "forradalomban úszó Németország" kommunistái részéről.

A III. Internacionáléhoz csatlakozott glasgowi szocialista munkáspárt valamennyi Clyde-vidéki sztrájkot irányítja; lapja, a Socialist 1920 április 22-én felszólítást közölt az amszterdami kommunista iroda részéről, melyben felhívja az angol munkásokat, hogy május 1-én lépjenek sztrájkba. Ez a felhívás kijelenti, hogy a "kapitalista rendszer alatt" az orosz szovjetköztársasággal "igazi békét" nem lehet kötni. "Az igazi béke Oroszországnak nem jelenthet egyebet, mint a világforradalom győzelmét." Majd felszólítja a többi országokat is, hogy törekedjenek szovjet-köztársaságokat létesíteni.

"Ezt a lelkesítő célt tartsuk állandóan szem előtt, ez irányítsa cselekedeteinket és tetteinket. Töltsük meg elménket forradalmi gondolatokkal. Készüljünk ellenségeink fegyvereinek megsemmisítésére... Mindezt csak úgy érhetjük el, ha állandóan harcolunk kizsákmányolóinkkal és ha ennek a harcnak általános forradalmi jelleget adunk. Ez a harc szakítást jelent a burzsoá civilizációval, a burzsoá erkölcsökkel, a burzsoá fölénnyel. Azt jelenti, hogy a munka a társadalmi és erkölcsi élet alapja... A burzsoá társadalom külső homlokzata még mindig megvan, de minden pillanatban széteshetik, bár valószínűleg hosszú és kemény harcba fog kerülni, míg a burzsoáziát végképp legyőzzük és a tömeg erkölcsét és értelmét úgy alakítjuk át, hogy képes legyen kommunista köztársaságot teremteni és abban élni. Meg lehetünk arról győződve, hogy minden legkisebb ok, bármily közömbös körülmény elegendő arra, hogy az új forradalmi öntudatnak az egész világot betöltő számtalan elemét egy új testbe tömörítse és nem várt erővel való megnyilatkozásra bírva megújuló villongásokra és ígéretteljes felforgatásra ösztönözze a tömegeket... Megérett az idő a kapitalizmus bukására és minden szélcsend váratlan, új szociális harcok előjele tehet..."

Az "Amszterdami Iroda" ezeknek az érveléseknek a hatása alatt felszólítja a munkásságot, készüljön 1920-ban Szovjet-Oroszország érdekében a május 1-i sztrájkra.

A III. Internacionálé amszterdami irodájának végrehajtó bizottsága azoknak a külföldi befolyásoknak egyike, melyek legerősebben hatnak az angol forradalmi társaságokra. Az iroda felhívásait rendesen D. J. Winkoopl, Henrietta Roland Holst és G. J. Rutgers Írják alá. A Call 1920 április 1-én ennek az irodának egy hosszú kiáltványát közli a következő címmel: "Német forradalom: felszólítás a brit, francia és belga proletárokhoz!" A kiáltvány, miután elítéli a szövetségeseket Németországgal szemben tanúsított magatartásukért, így folytatta:

"Entente-országok munkásai! Hirdessétek hangosan a német forradalommal való szolidaritásotokat! Kényszerítsétek kormányaitokat, vonják vissza csapataikat a megszállt területekről! Vasutasok! Tagadjátok meg csapatoknak, fegyvereknek, vagy muníciónak Németországba való számítását. Válaszoljatok valamennyien kormányaitoknak azzal, ha a német forradalmat akarnák letörni, hogy saját forradalmi tevékenységeteket fokozzátok és kiterjesztitek."

Ennek a felhívásnak az írói üdvözlik a brit proletariátust az oroszokkal szembeni tanúsított nagyszerű magatartásáért és megállapítják, hogy a különböző forradalmak marid egy nagy forradalomnak, a szociális forradalomnak részei. "Az európai forradalom sorsa most csak tőletek függ", így szólnak és befejezésül azt kiáltják: "Éljen a kommunista forradalom Németországban! Éljen a világforradalom, az általános szovjet-köztársaság!"

A skót szocialista tudakozó iroda lapja, a Data, 1920-ban, február havában dr. Hermann Gorter cikkét közli, melyben felszólítja a brit munkásokat, vegyék át az európai forradalom vezetését. "Szükséges, hogy az angol proletár helyezkedjék a nyugat-európai proletariátus élére. A világforradalom és az emberiség sorsa az angol munkások kezében van."

A brit birodalom ellen folytatott bolsevista propaganda egyik fő támasza Morel, a hírhedt demokrata ellenőrző szövetség egyik tagja, ezzel a címmel ír cikket: "Miért és mi célból viselnek háborút Oroszország ellen?" Morel szerint a bolsevikiek ellen intézett brit támadást attól való félelem idézte elő, hogy Oroszországban erős szocialista állaim létesülhetnie.

"Egy nagy szocialista állam Európa területén véget vetne a brit birodalomnak. Birodalom - vagyis egyetlen idegen népnek uralma sok, nemzeti öntudattal bíró nép felett és szocializmus, össze nem egyeztethető fogalmak. Egyik kizárja a másikat. Azok az imperialisták, akik jelenleg a brit birodalmat kormányozzák és akik mérlegelik egy nagy szocialista állam győzelmes felülkerekedését a régi Oroszország földrajzi területén, - félig Európában, félig Ázsiában, - nem angol szempontból nézik a kérdést, mikor ennek megakadályozásán) dolgoznak, hanem a brit császárság szempontjából."

Morei továbbá azt állítja, hogy bár a brit tőkének nincs mit tartania az orosz szocialista állam megnövekedésétől, mert Lenin hajlandó kereskedelmi előnyöket biztosítani, ha Nagybritannia békét köt vele, a brit imperializmusnak azonban mégis félnie kell Szovjet-Oroszország fennmaradásától.

"A brit birodalom szíve Ázsiában lüktet - megjegyzem, nem az államról beszélek, hanem a birodalomról ... Az orosz elme megérti az ázsiai elmét. Képzeljük el Oroszországot, mint szocialista államot, külső ellenségeitől megszabadulva, körülvéve fajilag idegen vagy politikailag szövetkezett kisebb államokkal, nemcsak Európában, hanem Ázsiában is. Ezek az államok teljes autonómiát élveznek; szocialista eszményektől, irányítástól és szokásoktól vannak áthatva, melyeket olyan központ sugároz szét, hol a nevelés és tudomány a szépművészetek színvonalára emelkedett, hol a tudás kincsei, a kor felhalmozott tudománya mindenki előtt nyitva van és hozzáférhető még a legszegényebb polgár számára is. Képzeljünk el egy ilyen Oroszországot, és akkor pillantsunk a jelen viszonyok között Indiára, Perzsiára, Afganisztánra, Burmára. Szükséges-e még kérdeznünk, miért retteg a brit imperializmus ettől a lehetőségtől; retteg kimondhatatlanul, mihelyt a jövőbe néz."

Morel a következőkben azt mondja, hogy a brit: imperializmus ma sokkal keményebb és türelmetlenebb, mert fejébe szálltak a háborúban elért óriási sikerek. "Olyan militarista imperializmussá vált, amilyen azelőtt sohasem volt." Lenin és Trockij lerombolták a nyugati diplomácia tekintélyét és "a veszélyek, melyeket a jövőbeni látunk, oly fenyegetőek a fennálló rendre nézve, hogy a titkos hatalom orosz rombolóit le kell törni". Morel mindebből azt következteti, hogy a brit imperializmus azért küzd a bolsevizmus ellen, mert tudja, hogy ettől a küzdelemtől függ egész léte. Morelnek ezek az állításai emlékeztetnek Trockij és Radek állításaira, melyek az ázsiai brit birodalom megtámadására vonatkoznak.

"Cion Vénjei" mint célravezető eszközt használták fel "az anarchiát". Ezt a nézetet megerősíti az a kiáltvány, melyet a III. Internacionálé végrehajtó bizottsága 1920 április 22-én Zinowjev aláírásával közöltetett a Call-ban. A kiáltvány megállapítja, hogy a forradalmi erők Franciaországban, Amerikában, Angliában, Németországban növekvőben vannak és "anarchista-szocialista csoportok és olyan egyének, akik eddig ortodox anarchistáknak vallották magukat, a többiekkel együtt belekeverednek az általános áramlatba. A III. Internacionálé végrehajtó bizottsága örömmel üdvözli ezt a tényállást". Miután megmagyarázza, hogy a szindikalisták és anarchisták, ellentétbe helyezkedve a< parlamentekkel, elősegíthetik a világforradalom kitörését, a bizottság azt is kijelenti, hogy: "a burzsoá állam, annak királyai, elnökei, parlamentjei, nemzetgyűlései stb. mind halálos ellenségeink, tehát le kell őket törni". Azután arra utalnak, hogy a forradalmat valamely országban időnként azáltal is elő lehet mozdítani, hogy részt veszünk a politikai küzdelmekben. Példa gyanánt a német Liebknechtet és a svéd Hoglundot hozzák fel. Az utóbbi "felhasználta a Parlamentet arra, hogy siettesse a parlamentarizmus bukását. Svédországban senki sem tett többet a forradalom érdekében, mint ő". Ugyanez történt Bulgáriában, ahol "a kommunisták felhasználták a parlamentet a kommunista forradalmi eszmék terjesztésére". Ezek a forradalmárok azzal a szándékkal lépnek a Parlamentbe, hogy mint képviselők megismerkedjenek a Parlament "legrejtettebb gépezetével és éket verjenek abba".

Angliában, Franciaországban és Amerikában meg nem elég érettek a viszonyok az állam felborítására. Ezekben az országokban "nagyon kevés olyan egyéniség van, akikről azt mondhatni, hogy hasonló az orosz bolsevistákhoz, vagy a német spartakisták-hoz". A moszkvai bizottság tehát azt tanácsolja:

"Ha ilyen elemek (bolsevisták és spartakisták) számban és erőben gyarapodnának, minden megváltozhatnék. Mindenekelőtt szükséges, hogy: 1. a harc súlypontja a parlamenteken kívül legyen (sztrájkok, lázadások, forrongások); 2. a parlamenten belüli harcok szoros kapcsolatban legyenek a külső harcokkal; 3. a képviselők részt vegyenek az általános szervezési munkában; 4. a képviselőknek a központi bizottság utasításai szerint kell eljárniok és annak tartozzanak felelősséggel; 5. nem kell a parlamenti szokásokhoz alkalmazkodniok." A kiáltvány a következő érdekes utasításokkal végződik:

"Újból meg kell állapítanunk, hogy a küzdelem: legélénkebb része a parlamenten kívül, az utcán legyen. Világos, hogy a munkások leghathatósabb fegyverei a kapitalizmus ellen: a sztrájk, a lázadás, a fegyveres zendülés. Elvtársak, a következőket tartsátok szem előtt: pártszervezkedés, a pártcsoportok beiktatása a szakszervezetekbe, a tömegek vezetése stb. A parlamenti tevékenységek és a választásokon való részvételek csak másodrendű eszközök legyenek." (Call, 1920 április 22.)

Ez a kiáltvány is megjelent a Socialistben (Glasgow) és az ország más bolsevista lapjaiban. A kereskedősegédek és munkásbizottságok nemzeti tanácsa, amely a moszkvai internacionáléhoz csatlakozott, megvalósítja ezeket a moszkvai utasításokat az ipar terén.

A zsidó titkos társaságok keresztényellenes jellegét, melyet ebben a könyvben előzőleg már leírtunk, megerősíti A Caü 1920. április 1-én megjelent cikke. "Az ember föltámadt" című közleményben Bryan a bolsevizmust mint új "kelet felől jövő világosságot" írja le és azt mondja:

"A pogány világ nem lehetett rosszabb, mint a mai kereszténység. Az egyedüli különbség az, hogy nem voltak püspökeik, kik a húsvéti hazugságokat hirdették és a tömegeket ópiummal bódították volna, mint ezt Moszkva egyik templomának kapuján egy bolseviki fölírás merészen hirdeti."

"Új világosság jön kelet felől, mely nem lidércfény, új világosság, mely az igazságot kinyilatkoztatja, az utat mutatja, mely reménységet és bizalmat kelt, meleget áraszt és erőt ad testnek és léleknek ... Oroszország a bolsevisták vezetése alatt, Oroszország, mélyet Lenin transzcendentális géniusza vezérel és melyet a munkások seregei támogatnak Trockijjal, a páratlan szervezővel az élükön, - ez az Oroszország volt a világ megváltója, mely megmenti az életerején rágódó és megsemmisítéssel fenyegető cinizmus és kétkedés és elerkölcstelenedés hatásától. Ezért a megváltásért feszítették keresztre a kapitalista hatalmak Oroszországot" és ezért vérzik most egész teste. Azonban nem sír véres könnyeket szánakozva önmaga felett, mint ahogy Krisztus tette, mert elszánta magát, hogy inkább engedi, hogy keresztre feszítsék, semhogy elárulja a történelem beléje vetett bizalmát. És nem is az a feladata, hogy Krisztushoz hasonlóan meghaljon a kereszten, mielőtt bevégezte volna küldetését . . . . . . tovább él és életet ad és nemsokára le fog szállni a keresztről és oda fogja kiáltaná a világnak, hogy föltámadt az ember."

Amikor az angol forradalmi mozgalmakat tanulmányozzuk, fontos megjegyeznünk, hogy a mozgalmaikat külföldi forradalmárok, főképp zsidók írásai vezetik. Az angol bolsevista sajtó kiválóbb külföldi munkatársai közül csak néhányat említünk, kiknek könyvei és cikkei közkezem forognak a Marxista közgazdasági osztályokban és a forradalmi propaganda céljait szolgálják. Marx és Engels munkái kétségkívül minden munkás-kollégiumban és bolsevista iskolában tankönyvül szolgálnak.

Lenin és Trockij cikkeit rendszeresen közli a Socialist, a Workers Dreadnought, a Worker és más bolsevista újságok. Kun Béla is szorgalmas munkatársa az angol bolsevista sajtónak és a Workers Dreadnought újabb számában azt írja, hogy az Oroszország védelmére alakult bizottságot fel kell használni bolsevista célokra az angliai mozgalmakban. Dr. Hermann Gorter szintén állandó munkatársa a londoni és glasgowi lapoknak és A világforradalom című könyvét, melyet a szocialista tudósító és nyomozó iroda (Glasgow) adott ki, minden szocialista forradalmár gyűlésen Londonban és a vidékem árusítják. A forradalmi internacionálé vezérei közül, akik agitációjukat Nagybritanniára is kiterjesztik, a következőket említjük:

N. Hoglund Svédországban; Lucien Desliniéres Franciaországban; N. Bucharin, A világforradalom programjának a szerzője Moszkvában; a zsidó Klára Zetkin, a németországi kommunista párt vezére ; M. J. Kalinin, minden oroszok, központi végrehajtó szovjet-bizottságának a feje; K. Radek Moszkvában; Sadoul, Suvatin, Sumjatzki, I. Marchlevski (Karski) és Kolontai, az orosz szovjet népjóléti népbiztosa.

Ezzel befejeztük a világ jelenlegi nyugtalan állapotának okaira vonatkozó kutatásunkat és az olvasóra bízzuk annak megítélését, vajon képesek voltunk-e azokat a forradalmi mozgalmakat megvilágítani, melyek a jelenben épp úgy megzavarják a keresztény asszonyok és férfiak hitét, mint az egész kormányzati rendszert, melyre a nyugati civilizáció fölépült. Lehetséges, hogy, a hírhedt jegyzőkönyvek eredetiek, lehetséges, hogy hamisak, de még a legkétkedőbb olvasó sem tagadhatja, hogy egy olyan filozófiából erednek, amely bár ördögien gonosz, mégis kétségtelenül összefüggő. És nem tagadhatja, hogy sok fontos pontjaikban nemcsak megjósolják, de meg is magyarázzák nagy részét azoknak a bajoknak, amelyeket a világ jelenleg szenved. A mai közfelfogás az oka annak, hogy a nyugati, főleg angol olvasók előítélettel viseltetnek a jegyzőkönyvek iránt.

Elképzelhető-e, hogy az emberek bármilyen csoportja komolyan vállalkozhatik egy olyan terv végrehajtására, melyet nem évek, hanem évszázadok múlva kell megvalósítaná és amelynek gyümölcseit ők maguk sohasem érhetik el? Azt sem szabad felednünk, hogy az egész eszme keleti származású, és hogy a Keleten az emberek még mindig évszázadokban számítják az időt. A gyermek nehezen tekinti át egy hét leforgását Az átlag angol egy évtizedet áttekint. Míg annak az angolnak, aki sokáig élt Keleten, egészen más fogalma van az időről. És nem találja, hogy hosszú évek leforgása a jövendölés és a beteljesülés közt ok lehet a hitetlenségre. Ennélfogva a gúnyolódóknak azt ajánljuk, gondolják meg, hogy az idő fogalma viszonylagos, és hogy némelyeknek ezer év úgy tűnhetik föl, mint másoknak egy nap.

A könyv első részében leírtuk a forradalmi szabadkőművesség tanait és programját és kifejtettük a köztük és a jegyzőkönyvek között fennálló szoros kapcsolatot. A későbbi fejezetekben a mai forradalmi jelenségeket vizsgáltuk az előzőleg leleplezett összeesküvés világánál. Találtunk-e összefüggést a kettő közt? A felsorolt bizonyítékok alapján döntse el maga az olvasó ezt a kérdést. Kimutattuk, hogy elsősorban a kontinentális szabadkőművesek voltak felelősek a törökországi és portugáliai forradalom kitöréséért, és hogy legalábbis Törökországban a zsidóknak kimagasló szerepük volt ebben a szabadkőműves összeesküvésben.

Mikor a bolsevisták Moszkvában magukhoz ragadták a hatalmat, - táblázatunk bizonyítja, hogy túlnyomó többségük zsidó volt, - a földalatti szabadkőműves üzelmek helyét javarészt Litvinov, Radek és társaiknak propagandája vette át és ezért követhetjük könnyebben az összeesküvés fonalát. Így tudtuk például kimutatni, hogy ez a bolsevista zsidó társaság magához akarta ragadni Porosz-, Bajor- és Magyarországon a kormányzást.

Azokra a titkos befolyásokra is felhívjuk az olvasó figyelmét, amelyek Parisban a békekonferencia alatt működtek és egyben arra az érdekes tényre is, hogy az önrendelkezési jog elve, amely e pillanatban olyannyira fenyegeti a brit birodalom tekintélyét, közös elve volt a wilsonizmusnak és a leninizmusnak. Figyelmeztettük az olvasót arra is, hogy a békekonferencia Lengyelországot, melytől a zsidók is, a németek is félnek, gazdaságilag és stratégiailag gyöngének hagyta és éppen úgy, mint Magyarországot, az internacionalista, munkásság, mely bolsevista vezetés; alatt működik, gonoszul támadta. Végül igyekeztünk, hogy megvilágítsuk a kapcsolatot a titkos összeesküvés és azok között a forrongások között, melyek a jelenben súlyosan veszélyeztetik a brit birodalom biztonságát

A könyv minden részletében arra törekedtünk, hogy felhívjuk a figyelmet a fenyegetésre, melyet a titkos összeesküvés nemcsak a civilizált államformára nézve, hanem a keresztény hitre nézve is jelent. Világos, hogy a történelemi folyamán ez a hit még soha sem volt ilyen szervezett és állandó támadásnak kitéve. Az emberek gondolatait szakadatlanul anyagi kérdésekre terelik, vagyonbeli különbségekre, közönséges és aljas élvezetekre és azt mondják nekik, hogy minden bajuk orvoslását ne önmaguktól, hanem a kormányzat valamely különleges formájától várják. A bolsevikek jól tudják, hogy ügyük csak akkor haladhat, ha megszabadul a kereszténységtől, mely a földi javakkal szemben tanúsított fenséges közömbösségével tanaiknak ellenáll Ennélfogva bizonyosra vehető, hogy a támadások meg fognak kettőződni. És talán ebben láthatjuk a bolsevizmus végső bukásának legerősebb bizonyítékát. Mert akár hiszik a nyugat-európai népek, akár nem, csakis a kereszténység fogja őket a kétségbeesésnek abból a posványából kivezetni, amelyben most sínylődnek. Ha ez a világosság ki találna aludni, ugyanazt mondhatnók a világról, amit Montagu mondott, amikor barátját elvesztette: "Minden csak füst, csak sötét, unalmas éjszaka." És vajon komolyan hiszik-e a bolsevikiek, hogy két világot tudnak meghódítani egyszerre?

FÜGGELÉK.
A "Morning Post" szerkesztőjéhez.

Uram! Engedje meg, hogy a könyvében foglalt bizonyítékok értékes láncolatát, melyekben a titkos társaságok és a világforradalom kérdését tárgyalja, még egy adattal megtoldjam.

Ez az újabb adat az a szervezet, amely Alta Vendita, vagy Haute Vente Romaine elnevezés alatt ismeretes és eredetét a XIX. század első felében a Carbonarinak köszöni. Msgr Dillon 1884-ben Edinburgban tartott nevezetes előadássorozatában a Carbonari-szervezet eredetét a bajorországi Illuminátusokra vezeti vissza. A Carbonari-szervezet azonban kezdetben nem volt forradalmi alakulat; alapítói royalisták és katolikusok voltak, az illuminizmus valóságos céljai tekintetében megtévesztett emberek, akik vakon követték Weisshaupt példáját és Krisztust nevezték nagymesterüknek. De rövid idővel megalakulásuk után a forradalmár szabadkőművesek ellepték soraikat és a társulatban magukhoz ragadták a vezetést

"Azonnal Weisshaupt halála után, lehetséges azonban, hogy már azt megelőzőleg, a világ összes titkos társulatainak legfőbb vezetését átvette az Alta Vendita, vagyis az olasz Carbonari legfelsőbb páholya ...

Ez a testület híveit főképpen a pápaság elleni harcra szólítja fel; de bevallja azt is, hogy: "végcélunk ugyanaz, ami Voltaire és a francia forradalom végcélja volt, - a katolicizmusnak, sőt magának a keresztény eszmének is a megsemmisítése".

Az Alta Vendita tehát egyenes folytatása az illuminátus szektának. Német elődjeik példájára tagjai szintem álneveket vettek fel. Mint ahogy Weisshaupt a Spartacus nevet választotta, Clootz Anacharsis-nak és Babeuf Gracchusniak nevezte magát, így az illuminátusok feje, egy romlott ifjú olasz főnemes, csak a Nubius név alatt ismeretes. Ennek a szép, gazdag, ékesszóló, és teljesen léha fiatalembernek csak egy eszelős gondolata volt, saját hiúságának szobrot emelni. Legnagyobb támaszát azonban nem az a csapat könnyelmű olasz ifjú képezte, kiket maga köré gyűjtött; nagyobb segítségére voltak zsidó szövetségesei.

Msgr. Dillon állítása szerint az Alta Vendita később nyilvánosságra hozott okmányai feltárják előttünk, hogy:

"Nubius főképen gazdag német zsidóktól kapta az anyagi támogatást, mellyel sötét és mélyreható összeesküvését szervezte. A zsidók kezdettől fogva vezetőszerepet játszottak az atheizmus összeesküvéseiben. Most is folytatják ezt. Nubius legagilisabb ügynöke a zsidó Piccolo Tigre volt. Vándor bankár és ékszerész álarca alatt utazott, hogy senki se gyanítsa titkos küldetését... Természetesen mindenütt a szabadkőműves páholyok védelme alatt állott. A legelkeseredettebb forradalmárok általában a legelvetemültebb gonosztevők, tékozlók és játékosok voltak és így magától értetődik, hogy az uzsorás zsidóval valamennyien: összeköttetést tartottak fenn. Piccolo Tigre tehát biztonságban utazott és feltűnés nélkül vihette a Carbonari-páholyoknak az Alta Vendita üzeneteit."

Piccolo Tigre csak egyike volt a sok zsidónak, akiket az Alta Vendita alkalmazott; más fajrokonai Németországban, Magyarországon, Portugáliában dolgoztak az összeesküvésen és állandó levelezésben voltak Nubiussal. Vajon ezek a zsidók csak olasz főnökük ügynökeiként dolgoztak? Vagy valami távolabbi cél is ösztönözte őket? Ez a könyv kimutatja annak a lehetőségét, hogy a szabadkőművesség kebelében van egy zsidó összeesküvés, mely feltevést Msgr. Dillon szintén támogat.

"Msgr. de Ségur - írja Dillon, - összeköttetésbe hozza a modern szabadkőművességet a zsidókkal és a Templáriusokkal... Több oknál fogva hajlandó vagyok neki igazat adni. A zsidók sok századdal a reformáció előtt már titkos társaságokat alkottak védekezés céljából és a kereszténység lerombolására, mely üldözte őket és melyet ők szerfölött gyűlöltek. Életük álma Salamon templomának felépítése volt. Ennélfogva elég valószínű, hogy titkos összejöveteleikbe belevonták azokat az elégedetlen Templáriusokat, akik szintén bosszút forradtak azok ellen, akik birtokaikból elűzték és feloszlatták őket Ez a tény adhatná magyarázatát a modern szabadkőművesség szertartásaiban előforduló zsidó és szerzetesi szimbólumok különös keverékének...

Zsidó eredetre, vagy legalább is zsidó származású alapítókra vallanak azok a zsidó formulák és tradíciók, amelyek a szabadkőművesség szertartásaiban találhatók. Könnyen elképzelhető, hogy egy ilyen titkos társaság létesítését szükségesnek tarthatták, mint védelmet a kereszténység hatalmával szemben. Azt is könnyen megérthetjük, hogy életüknek kedvenc célja a jeruzsálemi templom felépítése volt. Ki tudja, hogy az ateizmus és nyereségvágy mögött, mellyel a keresztényeket saját egyházuk ellen uszítják, nem az a titkos remény rejlik-e, hogy egyszer fel fogják építhetni templomukat. Ki tudja, hogy a titkos társaság legrejtettebb mélységében nincs-e egy még titkosabb összeesküvés, melynek célja Juda földjének visszahódítása és a jeruzsálemi templomi felépítése."

Kétségtelen, hogy a zsidók nagy szerepet játszottak annak a kornak titkos társaságaiban, akár úgy áll a dolog, mint M. Crétineau Joly állítja, hogy ők használták fel az Alta Venditát a saját céljaikra, akár pedig Nubius használta fej a zsidók kereszténygyűlöletét az Alta Vendita szolgálatában. Piccolo Tigre mindenesetre tekintélyes állást foglalt el közöttük, mert 1822 január hó 18-án a piemonti Alta Venditának a következő utasításokat adja:

"Egész Olaszország tele van vallásos kongregációkkal és minden árnyalatú bűnbánókkal. Ne mulasszátok el saját embereiteket belevinni ezekbe a társaságokba, melyeket a buta vallásosság vezet... Bármilyen helyen, akár sekrestyékben, vagy kápolnákban, gyűjtsétek össze ezeket a táborokat, melyek egyelőre még tudatlanok: helyezzétek valamely erényes pap pásztorbotja alá, aki derék ember hírében áll, de amellett hiszékeny és könnyen félrevezethető, Ezután lassan csepegtessétek a mérget ezekbe a megválogatott lelkekbe. Csöpögtessétek kis adagokban, látszólag véletlenül. Később, ha meggondoljátok, csodálkozni fogtok az elért siker felett.

A legfontosabb dolog az embert családjától elszakítani és erkölcseit megrontani. Természeténél fogva legtöbb ember szívesen kerüli az otthon gondjait és könnyen rábírható arra, hogy mulatságokat és örömöket hajhásszon. Szereti idejét kávéházakban és mulatóhelyeken tölteni. Vezessétek tovább, támogassátok, hitessétek el vele, hogy rá fontos szerep vár és észrevétlenül vezessétek rá, hogy megunja mindennapi munkáját és ezáltal," miután elválasztottátok feleségétől és gyermekeitől és miután bebizonyítottátok neki, hogy a kötelességek mily terhesek, ébresszétek fel benne egy új élet kívánságát Az ember lázadónak született. Ébresszétek fel bennük a lázadás óhaját addig a pontig, amíg kitörésre kész, de úgy, hogy tényleg ne törjön ki. Ez az előkészület arra a nagy munkára, amely reátok vár.

Miután belecsepegtettétek egynéhány lélekbe a család és a vallás utálatát (az egyik majdnem mindig követi a másikat), ejtsetek néhány szót, amely felébreszti bennük azt a kívánságot, hogy a legközelebbi páholyba felvételt nyerjenek. Annyira banális és általános a polgárnak vagy a burzsoának az a hiúsága, hogy a szabadkőművességbe felvegyék, hogy mindig nagyon csodálkozom az emberi butaságon. Cseppet sem csodálkoznám, ha azt látnám, hogy az egész világ kopogtat a Tiszteletreméltóak kapuján és arra kérné ezeket az urakat, engedjék meg, hogy ők is munkásai legyenek Salamon temploma felépítésének ... Az a tudat, hogy tagja egy páholynak, az az érzés, hogy elszakadva feleségétől és gyermekeitől, hivatva vari oly titkot őrizni, amelyet sohase bíznak reá, némely embernek öröme és becsvágya... A páholyoktól várjuk híveink szaporodását, anélkül, hogy tudnák, hogy, a páholyok feladata, újoncainkat előkészíteni. A páholyokban örökké tárgyalják a fanatizmus veszélyeit, a társadalmi egyenlőség boldogságát és a vallásszabadság nagy hangzású elveit. Ünnepeiként dörgő anatémákat szórnak a türelmetlenség és az üldözés ellen. Ez határozottan több, mint amire szükségünk van, hogy híveinket kellően beavassuk."

Így történt, hogy 1822-ben, úgy mint 1789-ben is, a szabadkőművesek közt voltak az összeesküvésnek áldozatai, azonban, amint Msgr. Dillon felfedi: "A szabadkőművesek felett, bár rendesen közülük kiválasztva, halálos titokba: burkolva, ott volt az a rejtett conclave, amely őket felhasználta és irányította az egész világ és saját maguk szétrombolására." Ez volt tehát az a titkos hatalom, amely a föld alatt dolgozott abban az időszakban, amelyet úgy szoktak előttünk feltüntetni, mint a szocializmus hajnalát Sokan azok közül, akik a történelemben, mint korai szocialisták és "szabadsághősök" szerepelnek, az Alta Vendita-hoz fordultak útmutatásért.- Saint Simon, Bazárd, Buonarotti úgy fordultak Nubiushoz tanácsért, "mintha delphi-i orákulum volna". Oroszországból Pestel ezredes, az 1825-iki Dekabrista-lázadás egyik vezére, tőle kért utasításokat. Később azt látjuk, hogy Mazzini, aki akkor már Carbonaro volt, arra törekedett, hogy felvegyék az Alta Vendita tagjai közé, de Nubius megvetéssel elutasította. A Carbonari-módszer különbözött az Alta Vendita-étól, mely utóbbi azt tartotta, hogy az embereknek inkább a lelküket, mint a testüket kell megtámadni.

,,A gyilkosságok, amelyeket embereink elkövetnek ..." írja Vindex Nubiusnak, "szégyennel és lelkifurdalással töltenek el bennünket . . Nagyon is magasan állunk arra, hogy ilyen eszközökhöz nyúljunk . . . Carbonari elődeink nem jói fogták fel hatalmukat. Nem egyes emberek meggyilkolásában kell a hatalmát látni, még ha árulóról volna is szó; a tömegekre kell hatni... Ne csináljunk mártírokat, hanem tegyük népszerűvé a tömegek közt a bűnt. Azt szívják magukba öt érzékükkel, attól tegyük őket ittasokká és azzal telítsük őket... Tömegkorrupció a mi célunk; a népet korrumpáltassuk a papság által, melyet viszont mi korrumpáljunk azzal a korrupcióval, amelynek egykor az egyházat kell eltemetnie. A legjobb fegyver, amellyel az egyházat meg lehet törni, a korrupció. Munkára tehát, magának a végcélnak eléréséig."

Ez volt az oka annak, hogy Mazzini az Alta Vendita megvetését vonta magára, mert amint Nubius megjegyzi Bepponak, összes szónoklatai a humanitarizmusról "egynéhány nyomorult gyilkossággá alacsonyodnak, oly aljasságokra, amelyekért inasomat elcsapnám, ha oly szégyenletes eszközökkel igyekezne engemet valamelyik ellenségemtől megszabadítani. Mazzinit csak bolondok tartják félistennek, akikkel magát a testvériség prófétájának nevezteti ... Abban a körben, amelyben szegény Mazzini működik, csak nevetséges alak; ahhoz, hogy tökéletes vadállat legyen, hiányoznak a karmai, ö a titkos társaságok bourgeois gentilhomme-ja."

Mazzini sejtette is, hogy az Alta Vendita vezérei titkaikat rejtegetik előtte és Malegari ugyanilyen sejtelmek hatása alatt a következő jelentőségteljes szavakat írta Londonba dr. Bredensteinnak:
"Mi testvéri társulatot alkotunk a világ minden részében. Közös törekvéseink és érdekeink vannak, az emberiség felszabadulásán dolgozunk. Mindenféle igát le akarunk törni. Mégis van egy láthatatlan erő, amelyet alig érezünk* de amelynek egész súlya mégis reánk nehezedik. Honnan jön? Hol van? Senki sem tudja, vagy legalább is senki se mondja. A társaság titkos, még előttünk is, a titkos társaságok veteránjai előtt."

Így nyerünk bepillantást a forradalom gépezetébe: a szocialisták és anarchisták úgy működnek, mint a mozgó bábok, amelyek karjaikat mozgatják, szónokolnak, járkálnak és az egész idő alatt láthatatlan dróton gonosz kezek rángatják őket, A szocialisták kétségkívül azt képzelik, hogy ők csinálták az 1848-iki forradalmat. Piccolo Tigre felvilágosítást adhat erre nézve. 1846 január 5-én a következőket írja Nubiusnaik:

"Európai utazásom reményeimnek megfelelően szerencsés és eredményteljes volt. Ezentúl már csak az vari hátra, hogy hozzáfogjunk föladatunk teljesítéséhez és így elérjük a vígjáték befejezését. Bőséges termést arattam... És ha hitelt adhatnék azoknak a híreknek, amelyeket itt Livornóban közöltek velem, nemsokára elérjük azt a korszakot, amely után annyira vágyódunk. A trónok ledőlnek; ez már nem kétséges előttem, mióta titkos társaságainknak Franciaországban, Svájcban, Németországban és még oly távol is, mint Oroszországban végzett munkáját tanulmányoztam. Az a támadás, amely néhány, év múlva, sőt talán néhány hónap múlva a föld urai ellen meg fog indulni, el fogja temetni őket tehetetlen hadseregeik és rozoga trónusaik romjai alá .

Mit kívántunk viszontszolgáltatásul munkánkért és áldozatainkért? Nem érjük be azzal, hogy egyik vagy másik országban forradalom törjön ki. Ezt mindig elő lehet idézni, ha valamelyikünk kívánja. Annak a célnak az elérésére, hogy a régi világot megöljük, mindig azt tartottuk, hogy meg kell fojtanunk a katolikus és keresztény eszme csiráit és ön a lángész merészségével fölajánlotta magát, hogy egy új Dávidhoz hasonlóan fején fogja találni a pápai Góliátot."

Két évvel ezután kitört a forradalom Párizsban és minden történelmi mű állítása szerint nyilvánvalóan a titkos társaságok irányították azt eszerint ezek, között a földalatti összeesküvések és a világforradalom második nagy kitörése közt létező kapcsolat többé nem föltevés dolga, hanem történelmi tény.

Kiváló tisztelettel:
Nesta H. Webster.

U. i. Az Alta Vendita fönn idézett levelezését J. Crétineau Joly A római egyház és a forradalom című munkájából vettem, melyeket a szerző az Alta Vendita levéltárában talált levél a ,"Morning Post" szerkesztőjéhez.

"Uram! - "A vörös függöny (mögött" című sorozatos közlemény ötödik cikkében azt az állítást találom, hogy a munkásság Internacionáléját Marx alapította. Engedje meg, hogy fölhívjam figyelmét arra a körülményre, hogy ebben az állításában túlbecsüli Marxot. Az Internacionálé eszméje eredetileg munkásoktól eredt, akik tényleg munkások voltak s akik nem véres forradalmakra törekedtek. Csak a St. Martins Hall-ban tartott híres gyűlés után ragadta magához Marx a mozgalom vezetését. Ennek bizonyítására James Guilleaume szavait idézem, aki mint az Internacionálé évkönyveinek írója, annak egész tevékenységét alaposan ismeri. "Nem igaz", írja Gulliaume, "hogy Marx Károly alapította az Internacionálét. Az előkészítő munkálatokban, melyek 1862-64 közt történtek, egyáltalában nem is vett részt. Akkor lépett be az Internacionáléba, mikor az az angol és francia munkások kezdeményezésére létrejött. Mint a kakukk, idegen fészekbe rakta tojását. Az első naptól kezdve arra törekedett,- hogy a nagy munkásszervezetet saját céljaira használja fél." (Karl Marx, Pán-germanizmust, 2. I.) Melyek voltak az ő céljai? Guillaume szerint a pán-germanizmusra törekedett és az ön levelezője is világosan bizonyítja, hogy Marx a német imperializmust támogatta. Guillaume továbbá azt is kérdezi, vajon zsidó érdekek nem szerepeltek-e Marx politikájában, és ezzel kapcsolatban arra az ellentétre hivatkozik, amely Marx és Bakunin közt volt.

"Lehetséges-e" - kérdezi -, "hogy szocialisták és anarchisták küzdelme egy másik, még szenvedélyesebb és ösztönszerűbb küzdelmet leplezett és takart, a szlávság és a zsidóság küzdelmét?" Tudjuk, hogy Bakunin erősen németellenes volt és azért intézte legszenvedélyesebb támadásait az orosz kormány ellen, mert az németbarát volt. Lehetséges tehát, hogy erre vezethető vissza Marxnak vele szemben tanúsított ellenséges állásfoglalása. Bakumra álláspontját a zsidókérdésben világosain láthatjuk egyik leveléből, amely 1911-ben jelent meg először és így valószínűleg elkerülte a könyv írójának figyelmét. Bakunint eszerint egy párizsi lapban a Le Revüe-ben, megtámadta egy Hess Móric nevű zsidó és ő erre a támadásra válaszolva írta 1869 októberében "a zsidók elleni polémia"-ját. Bakunin azonban nyilvánvalóan nem becsülte túl a "félelmetes szekta" hatalmát, mert levele csak negyvenkét évvel később jutott napvilágra, mikor munkáinak kiadói felfedezték azt. Leveléből a következőket idézem:

"Azzal kezdem, hogy arra kérem önt, ne gondolja rólam, hogy a zsidóknak ellenségük, vagy megrágalmazójuk vagyok. Dacára annak, hogy emberevőnek tekinthetnek, a vadságot még sem viszem annyira és biztosíthatom önt, hogy szememben, minden népnek megvan a maga értéke. Azonkívül minden nép egy történelmi és etnográfiai termény, mely ennek következtében nem tehető felelőssé hibáiért, sem érdemeiért. A modern zsidókról megállapítható, hogy természetüknek nem igen felél meg az őszinte szocializmus. Történelmük a keresztény korszakot jóval megelőzőleg, jellemükben gyökerező kereskedelmi és burzsoá irányt fejlesztett ki bennük, aminek az az eredménye, hogy a zsidóság, összességében tekintve mint nép, tipikus kizsákmányolója más emberek munkájának és természeténél fogva irtózik és fél a néptömegektől, melyeket azonfelül, akár nyíltan, akár titokban, de meg is vet. A kizsákmányolás ösztöne egyrészt kifejleszti a kizsákmányolók leleményességét, másrészt káros és elzárkózó irányba tereli őket, amely a proletariátus érdekeivel és ösztöneivel teljesen ellentétes.

Tudom, hogy amikor ilyen nyíltan fejezem ki a zsidókról táplált véleményemet, nagy veszélynek teszem ki magamat. Sokan gondolkoznak úgy mint én, de kevesen vannak, akik ezt nyíltan ki merik mondani, mert a zsidó "szekta", amely sokkal hatalmasabb és félelmetesebb, mint a jezsuiták, a katolikusok vagy protestánsok, a mai napi Európában valóságos hatalom, önkényesen uralkodik a kereskedelem és a bankok fölött, ellepte) a német újságírás háromnegyed részét, úgyszintén más országok napi sajtójának tetemes részét. Jaj annak, aki elég ügyetlen, hogy szembeszálljon velük!".

Ezekkel a szavakkal Bakunin mélységes igazságot fejez ki. A művelt zsidók közül alig akad olyan, ha egyáltalán van, aki a szocializmusban hisz. Ezzel az állítással elismerjük intelligenciájukat A zsidó lényegében arisztokrata, vagyis a legkiválóbb emberek kormányrajutását tartja célszerűnek; tudja, hogy a tömegek uralkodása lehetetlenség és okult a múlt forradalmak tapasztalatain, melyeken mi, sajnos, sohasem okultunk. Így tehát valószínű, hogy Marx sohasem hitt egy szót se abból, amit a "proletárdiktatúráról" írt és nem hitt azokban a jelszavakban sem, melyeket korábbi forradalmi íróktól lopott és arra használt föl, hogy a munkásokat, kiket eszközeivé tett, felizgassa. Igaz, hogy Bakunin fönn idézett levele csakis "a zsidó törpék tömegét" nevezi a nép kizsákmányolójának és kivételt tesz "a két zsidó óriás Marx és Lassalle" személyével. Bakunin azonban akkor még nem ismerte Marxot, csak három évvel később ismerte föl homályosan Marx mélységes álnokságát, amikor az a klikk, amelyet "német zsidó társaságnak" nevez, kiűzte őt az Internacionáléból. Akkor írt szavaiból látjuk, mennyire felült Marx furfangosabb eszének. Miután Bakunin elismeri Marx eszességet, így folytatja:

"Sohasem létezett köztünk őszinte meghittség. Temperamentumunk nem egyezett, ő érzelgős idealistának nevezett engem és igaza volt; én őt hiúnak, furfangosnak és álnoknak neveztem. Nekem is igazam volt." Dacára annak, hogy Bakunin, még mindig hinni akarja, hogy Marx teljes odaadással szolgálja a proletariátus ügyét, melyet szerinte "sohasem árult el tudatosan", mégis kénytelen elismerni, hogy "óriási hiúságával, rosszindulatú jellemével és a diktatúrára való törekvésével komolyan veszélyezteti a proletariátus ügyét."

Marx tehát sohasem volt a munkások képviselője, akik az Internacionálét alapították, hanem vagy a német kormánynak, vagy a "félelmetes szektának" ügynöke lehetett. Marx győzött, nem pedig a munkások. Az Internacionálé elpusztult, de Marx pro-grammja túlélte, sőt azóta "tervszerűen" meg is valósult. Az orosz forradalom nem az orosz forradalmi mozgalom következménye, melynek vezérei egytől-egyig Bakunin tanítványai, az anarchisták voltak, akik ellen a bolsevikiek mindjárt uralmuk elején gépfegyvereiket irányítottak. A most folyamatban levő ír forradalom nem az ír nemzeti mozgalom eredménye; a Sinn-Fein mozgalom csupán eszköze az internacionális szervezetnek, amely Marx tervének keresztülvitelén dolgozik. Már 1870-ben küldte Marx a következő titkos üzenetet Londonból a genfi Internacionálénak: "Anglia az egyedüli ország, amelyben az igazi szocialista forradalom megvalósíthatta. 2. Az angol nép nem tudja ezt a forradalmat megcsinálni. 3. Idegenek csinálják majd meg számukra. 4. Az idegen tagok tehát tartsák fenn tagságukat a londoni tanácsban. 5. A támadást Írországon kell kezdeni, ahol már készek a munkára.

És ez történik ma. A káosz, amely ma Írországban uralkodik, egyszerűen bevezetése hasonló állapotoknak Angolországban. Az internacionális forradalmárok programjának legelső és leglényegesebb pontja az angol forradalom előidézése. Marx szerint: "minden forradalom a kontinensen, amely nem nyúlik át Angolországba, olyan mint vihar egy teáscsészében" Más szavakban Anglia a világ műveltségének a középpontja. Ha Angolország felborul, magával rántja az egész világot. Marx feltevése megfelel a valóságnak; abban is igaza volt, hogy angol munkások sohasem fognak forradalmat csinálni. "Külföldieknek kell megcsinálniok helyettük." Azon dolgoznak most.

Meg fogjuk-e engedni, hogy munkájukat végre is hajtsák?
Szerintem tehát a helyzet a következőkben foglalható össze: Létezik és már régóta létezett egy óriási forradalmi gépezet, melynek most minden része tökéletes, minden csavarja helyén van. Ez a könyv nagyszerűen írja le építésének folyamatát. Mégis azt hiszem, hogy ez a munka nem tulajdonítható kizárólag egy fajnak; sok kéz dolgozott rajta: franciák, olaszok, oroszok, nagyon kevés angol, sok német és sok zsidó, és ezek mindannyian felváltva résztvettek a gépezet irányításában. Azonban 1872 óta a rombolásnak ez a hatalmas gépezete főképp zsidók és németek kezében van, és ők azok, akik jelenleg a munkáját irányítják. A fődolog tehát most már, nemcsak rámutatni a gépészekre, hanem össze kell zúznunk a gépezetet az egész emberiség érdekében. Mert ez a gépezet nemcsak azokat fogja elpusztítani, akik ellen irányítva van, hanem azokat is, akik kezelik; a visszahatással nem számolnak és "a proletariátus vas-csapatai" felbőszültén azok ellen fognak rohanni, akik a pusztulásba kergették, hamis ígéretek révén. A Morning Post óriási szolgálatot tett a civilizációnak, amikor felderítette az összeesküvés munkáját és mindazok, akik nem adnak hitelt szavainak, még megérhetik azt az időt, amikor meg fogják bánni hitetlenségüket, amidőn elsodródnak a világforradalom káoszában. Kiváló tisztelettel
1920 július 17-én. Nesta H. Webster.

--- 1. rész ---